Payzer One Shot! - Goodbye

Sziasztok!
Most csak egy One Shot-al jövök..állítólag Liam és Danielle szakítottak, amit én valamilyen szinten sajnálok, mivel aranyosak voltak és Liam is boldognak tűnt mellette, de valamilyen szinten örülök is neki.Szerintem már nem volt igazi a kapcsolatuk, legalábbis már nem volt olyan mint az elején, a múltévi szakítás óta. 

Danielle szemszöge:

"Néha az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van."

A búcsúzkodás bonyolult. Fájdalmas és általában a legrosszabbkor következik be. Kiszakíthatja a szívedet és olyan sírásra késztethet, hogy a könnyeidtől szinte nem látsz tisztán. De a búcsú mindig okkal történik, és minden sötétség után felkel a Nap.Fogalmam sem volt róla, hogy merre tartok de abban biztos voltam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy gondolkodjak.


Búcsút inteni olyan dolog, amit minden nap megteszünk. Kezdve a reggeli büféstől aki a kávédat készítette, az anyukádig akinek az éjszaka közepén írsz egy SMS-t, csak hogy megnyugodjon, hogy minden rendben. Sosem gondolkodunk azon, hogy miért is köszönünk el valakitől, hogy tudjuk, hogy másnak újra megtesszük, ha nem is ugyanattól a személytől, akkor valaki mástól. Csak egy egyszerű gesztus, ami része a mindennapi életünknek. Ezek a szavak nem őszinték, mert nincs állandó jelentésük. A búcsú szónak is számos jelentése van. Egyáltalán nem kellemetlen, ha tudjuk, hogy egy ártatlan "viszlát" mögött ott van az, hogy "majd később találkozunk"

Aztán ott van az a búcsúzás, ami valamilyen véglegességet hozz létre az életedben. Az a tudat, a fájdalom a mellkasodban, amikor tudatosítod, hogy innen már nincs visszaút. Soha nem látod újra azt a személyt, legalábbis nem ugyanúgy. Elindulni, és arra kényszeríteni magam, hogy ne forduljak meg és még egyszer utoljára a karjaiba ugorjak, csak hogy érezzem a teste melegét volt a legnehezebb.

Eszembe jutott, ahogy elindultam kifelé a Liam-el közös lakásunkból. A cipőm sarka víszhangzott a padló fa burkolatán, a szemem könnybe lábadt az elfojtott könnyektől. Fáztam, hidegnek éreztem magam. Úgy éreztem, mintha egy szikla tetejére másznék fel minden lépésnél tonnás köveket húzva magam után.
Az esti ég baljós árnyékokat festett a járda szegélyre, melyek félelmetes szörnyekre hasonlítottak, akik csak a fejemben léteztek. Nem volt nálas semmi, csak egy bőrönd néhány ruhámmal és a legszükségesebb dolgokkal. A többi dolgot majd összeszedem ha elég erőm lesz rá.
Fogalmam sem volt róla, hogy hová megyek, a lábaim alig mozogtak. Tudom, hogy Liam megpróbált megállítani, hogy ezt az éjszakát még töltsem a lakásban, és egy hosszú alvás után majd mindent elrendezek. De biztos voltam benne, hogy ma nem fogok tudni elaludni, és ez egyáltalán nem a helytől függött. Semmiképp sem akartam ott maradni.
Nem maradhattam abban a házban, ahol minden kettőnkre emlékeztet. A rengeteg fénykép, apró dolgok elszórva a házban.
Még csak Loki-ra sem tudtam ránézni, aki ott szaladgált a lábunk alatt, boldogan játszadozva, amíg mi megbeszéltünk mindent. Nemrég vettük, a kapcsolatunk utolsó mentőöveként. Kissé el is lett kényeztetve, hiszen mindig vele voltunk, szinte már csak ő volt az egyetlen közös dolog ami összekötött bennünket az utóbbi időben. Rá sem tudtunk igazán vigyázni, akárcsak a kapcsolatunkra.
Azt hiszem, az egyik részem már rég tudta, hogy ez lesz. Nem úgy értem, hogy veszekedtünk volna, vagy bárki is közénk állt volna, egyszerűen csak az idő rádöbbentett bennünket arra, hogy már nem azok vagyunk, akik egykor voltunk. Már nem voltunk azok a bohókás fiatalok, akik azt gondolták, hogy bármire képesek ha együtt vannak.

Felnőttünk. Elfelejtettük azt, akik egykoron voltunk, a hibákat amelyeket az út során elkövettünk, amelyek erősebbé tettek bennünket, hogy tovább lépjünk a mindennapi életbe. Liam megtanulta a hírnév kevésbé fényes oldalát, és megkapta a hiányzó bizalmat.
Nos, én megtanultam azt, hogy milyen a nyílvánosság előtt élni, azt, hogy mindenki elvár tőled valamit, amit te nem biztos, hogy meg tudsz adni. Nem számít, hogy milyen boldognak tűntél, hibába mondták 10-en, hogy milyen szerencsés vagy és gyönyörű, akár egyetlen 1 személy rosz megjegyzése felébresztette bennem a kételyt, hogy vajon érdemes volt-e belekezdeni ebbe az egészbe.
Tudtam, hogy ez a szakítás ezúttal végleges. Leültünk, mint két felnőtt ember és megbeszéltük, hogy mindketten hol is tartunk az életünkben, mit akarunk magunktól és egymástól. Mindketten máshol tartottunk abban a pillanatban, és mindig is máshol fogunk. A kapcsolatunk már nem bírta azt az őrül hajszát, amit még egykoron igen. A kapcsolatunk sem bírta, de mi magunk sem.
Annak ellenére, hogy tisztában volta mindezzel és nem veszekedtünk, akkor sem éreztem jobban magam. Liam régóta az életem része volt, és tudtam, hogy egy részem mindig is szeretni fogja még 20 év múlva is. Akkor, amikor ő már rég elfelejti a középső nevem, lesz két gyereke és egy felesége, akit nem tudok anélkül elképzelni, hogy ne érezném azt a keserű fájdalmat a gyomromban. 

Annyira szerettem, ott voltam és végignéztem, ahogyan valóra vállt az álma. Annyira büszke voltam rá, mindenre amit elért.
A  hírnév ellenére, még mindig ugyanaz kedves, törődő srác volt akit 3 éve megismertem. Egyszerűen csak felnőtt, átesett néhány frizurán, beszerzett néhány tetkót valamint több millió fontot, de akkor is, ugyanaz az ember volt.
Mindig tudta, hogy mivel vidítson fel, akkor is ha mérföldekre voltunk egymástól és csak skypon beszéltünk. Mindig tudta, hogy mit mondjon, amikor úgy érezem, hogy semminek sincs értelme, vagy amikor nem kaptam meg egy táncos munkát. Számomra ő volt a védőbástyám, valaki aki erősen tartott, amikor már nem bírtam tovább.
Szerettem Liam Payne-t. Mindig is szeretni fogom.
De eléggé szerettem ahhoz, hogy elengedjen, és megtartsam a barátságát, mint hogy ragaszkodjak hozzá, és aztán megkockáztassam azt, hogy végleg elveszítsem.
Mindennek megvan az ára, legyen az kisebb vagy nagyobb.
Bármennyire is fájt elsétálnom tőle, mélyen legbelül tudtam, hogy holnap egy újabb nap vár rám.
De azok nem akármilyen napok lesznek. Azok a napok, majd lassan eltüntetik a fájdalmamat. Ujra megtanulok mosolyogni nélküle, végigmenni az utcán nélküle, miközben minden újságosbódéból az ő arca fog rám mosolyogni egy-egy magazin címlapjáról akárcsak korábban. Ujra megtanulok nevetni, élni és erősnek maradni nélküle. Muszáj leszek, nem hagyhatom el magam. Ezzel tartoztam neki mindenért, amit értem tett.

Megtanulok újra élni Liam Payne nélkül. De sosem szűnök meg szeretni őt, egy pillanatra sem. Majd újra látni fogom őt, és az más lesz, nem érhetünk majd egymáshoz úgy mint régen, semmi sem lesz olyan mint régen.
Tudok Liam nélkül élni, tudom, hogy menni fog. Csak egy egyszerű lépés az ismerősből az ismeretlenbe, én pedig készen állok szembenézni az ismeretlennel!

9.rész

Itt lenne az új rész, és egyébként igazán jól esne egy kicsivel több komment! :/
Liam szemszöge:

" Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni... Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül ".

A fiúk mind engem bámulnak türelmetlenül, Brit pedig a lábamnál fekszik a cípőfüzőmmel játszadozva. A játszás alatt azt értem, hogy rágcsálja, így az már teljesen nyálas és használhatatlan lett. A fiúkra nézek, de nem vagyok hajlandó válaszolni nekik.- Hogy álltok most Darcy-val? -kérdezte Harry kb. már 3-szor egymás után.- Ha nem szólalsz meg azonnal, minden egyes cipődet "feltálalom" Brit-nek. -fenyegetőzött Louis, és esküszöm Brit megértette, mert azonnal felpattant és izgatottan nézett rá.
- Sehogy sem állunk. -válaszolom gyorsan. Már rengeteg cipőt elvesztettem, nem kockáztathatok.
- De ezen változtatni szeretnél. -jelentette ki Niall teli szájjal.
Nem válaszoltam semmit, inkább elfordítottam a fejemet felőlük. Persze, hogy azt akarom, hogy néhány dolog megváltozzon közöttünk, sosem éreztem még így, ilyen tehetetlennek magam. Csak annyira magával ragadónak találom őt, üdének, annyira kedvesnek és törődőnek, aranyosnak és cukinak. Lehetséges az, hogy egy bizonyos idő elteltével még inkább gyönyörűbbnek találsz egy személyt. Mert valamilyen oknál fogva, azután, hogy elhagyta a házamat Lizzie-vel kézen fogva, csak arra gondolok, hogy mennyivel gyönyörűbb annál, mint ahogyan én arra az első találkozás után emlékeztem.
Ismét találkozni fogunk, de Lizzie is ott lesz, és a fiúk is valószínüleg. Ez még nem egy randi, de akkor is izgatott vagyok, hogy újra láthatom. Remélem, hogy lesz lehetőségem arra, hogy beszélgessek vele, hogy jobban megismerjem. Úgy érzem, hogy ő egy olyan személy, akinek sok mondanivalója lenne, de valahogy nem tud megnyílni. Hallani akarok mindent, amiről beszélni szeretne, és nem azért mert rá akarok mozdulni, hanem azért mert érdekel az élete.
- Persze, hogy azt szeretne. -válaszol helyettem Zayn, egy huncut mosollyal az arcán. -Nem láttad, hogy hogyan nézett rá egész délután. Liam, jobban is próbálkozhattál volna. -bök meg, mire Niall csak elneveti magát.
- Mit fogsz tenni annak érdekében, hogy változtass ezen. -kérdezte.
Rájuk néztem, és láttam, hogy az arckifejezésük is megváltozott. Louis és Harry hirtelen izgalomba jöttek, szeretnek mindenbe beleszólni és belekotnyeleskedni és itt a remek alkalom. Niall szintén abbahagyta az evést és felvont szemöldökkel nézett rám, Zayn pedig türelmesen várt a válaszomra, ő az egyetlen, aki többet tud erről az egészről.

- Nem tudom. Nem vagyok biztos az érzéseiben. Néha úgy tűnik nekem, hogy talán  érdeklem, de aztán hirtelen úgy tesz mintha ott sem lennék. Plusz, hallottátok amit Lizzie mondott: Most nem vágyik egy kapcsolatra. -válaszoltam a fiúkra, mire Harry vigyorogni kezdett.
- Akkor össze szeretnél jönni vele, mi? -kérdezte a kis göndörke, én pedig éreztem,  hogy elpirulok. Ebbe még nem gondoltam bele, de annak a gondolata, hogy Darcy-val bármi is legyen közöttünk nem rémít meg, sőt, eléggé kecsegtető.
De mégis, hogyan jöhetne ez össze?
- Azért néztél rám úgy, hogy a legszívesebben kinyírnál amikor flörtöltem vele? -kérdezte.
- Ha te azt flörtölésnek nevezed, amikor a másik félt egyáltalán nem érdekled. -mondta Louis, mire Harry meglepetten nézett rá, szinte sokkot kapott.
- Igen, az flörtölés, nagyon sajnálom. -nézett rám ezúttal. -De hogy felvidulj, szerintem ugyanúgy érez, ahogy te. Legalábbis nekem úgy tűnik, mondta.
Felvontam a szemöldökömet, mert nem tudtam elképzelni, hogy Harry mit látott, amikor egész idő alatt Lizzie-vel volt.
- Mindig csak rád figyelt. Nyilvánvaló, hisz amikor te egy kicsit közelebb húzódtál hozzá, ő mindig távolabb ment. Ezzel azt akarom mondani, hogy azért akarja, hogy távolság legyen köztetek, mert azt szeretné ha közelednél felé. -magyarázta, de tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ebből egy árva szót sem értett, mert mindannyian úgy néztünk rá, mintha az atomfizikáról tartana épp kis előadást. Mégis mikor lett Harry-nek ilyen kiterjedt és körültekintő agya?
- Annyira lassú vagy néha. Hadd egyszerűsítsem le nektek, hogy olyan idióták is megérthessék, mint ti vagytok: Olyan, mintha már csak egyetlen egy hamburger maradt volna, te pedig meg akarod enni, de tudod, hogy nem lenne jó ötlet, mert már rengeteget megettél, de mégis akarod...és annak érdekében, hogy "biztonságban" légy előle távolságot állítasz kettőtök közé. Így nem eszed meg, én nem leszel beteg. Most már érted? -kérdezte türelmetlenül.

Tudom, hogy Niall akkor elvesztette a fonalat, amikor Harry megemlítette, hogy hamburger, Zayn és Louis ugyanannyira összezavarodottan pislognak, ahogyan én is érzem magam. Még mindig próbálom összerakni magamnak a kiselőadása darabjait, de nem vagyok benne biztos, hogy minden darab a helyére került.
- Most én vagyok a hamburger? Ezt azt jelenti, hogy Darcy már rengeteg hozzám hasonló sráccal volt. -kérdeztem, és láttam Harry-n, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy nekem jöjjön.
- Nem, te idióta. Azt hiszi, hogy megbántanád, mivel popsztár vagy, meg minden ilyesmi. Tudod, annak ellenére, hogy nem akar beléd esni, valószínüleg vannak érzései irántad, ezért olyan távolságtartó veled, így a végén nem szenvedne. -próbálkozik újra, és ezúttal végre megértettem.
- De én sosem bántanám őt. -válaszolom. Sosem tennék ilyet.
- De ezt csak te tudod, ő ezt honnan tudná? Nem igazán ismer téged. Ezért kell neki megmutatnod, hogy attól, hogy popsztár vagy, még nem fogod összetörni a szívét. -magyarázta Harry szótagolva, hogy minden egyes részét megértsem.
- Mikor lettél te ilyen okos? -kérdezte Zayn, mire Harry csak büszkén mosolygott.
- Megvannak a módszereim a nőkkel, és hogy sikerrel jár, ismerned kell a gondolkodásukat. -válaszolta arrogánsan. -De most ne erről beszéljünk. Liam-nek szüksége van a segítségünkre, ha meg akarja szerezni ezt a lányt.
- Rendezned kellene egy flash mob-ot, hogy megszerezd. Azzal nem bukhatsz el. -kiáltotta Louis izgatottan. -Még a TV-t is kihívhatod, erre nem mondhat nem-et. -folytatta, mi pedig úgy néztünk rá, mintha egy második fejet növesztett volna. -Mi van? -kérdezte.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. -szólal meg Zayn. -Nem hiszem, hogy Darcy kényelmesen érezné magát egy ilyen helyzetben, a figyelem középpontjában. Szerintem csak megijedne, és elszaladna. -magyarázta.
- Rendben, akkor csináljunk valami bénaságot. -mondta durcásan Louis, karjait összekulcsolva a mellkasa előtt.
- Elvihetnéd vacsorázni, és megvehetnéd neki az összes kaját az étlapról. -szólalt meg Niall. -Engem így tutira megszereznél. -folytatta, mire rám jött a nevetés az ötletén.
- Tudom, hogy a te szívedhez az út a gyomrodon keresztül vezet, de nem gondolom, hogy ez működne nála. Láttad, hogy nem eszik valami sokat. -válaszoltam, mire megrázta a fejét.
- Ami büncselekmény is lehetne, ha engem kérdezel. -dünnyögött.
Mindannyian jót nevettünk a szőkeségen, mire Zayn felhozott egy egyszerü, de szerintem hatásos ötletet.
- Kettesben kell maradnotok, az biztos. Ha mi is veled megyünk, vagy legalább Harry elkísérne, ő lefoglalhatná Lizzie-t, ami szerintem könnyen menne neki, és így ti ketten egyedül maradhattok egy kicsit. Beszélgethetnétek, és újra elhívhatnád valahová. -magyarázta.
- Újra? -kérdezte Niall, Louis és Harry egyszerre.
- Most csak ti ketten lennétek. -folytatta gyorsan Zayn, amikor észrevette, hogy milyen rémült szemekkel nézek rá, mivel a fiúk gy rájöhetnek, hogy már elhívtam egyszer, ő pedig lerázott.
- Nekem remek tervnek hangzik. Majd én vigyázok Lizzie-re, te pedig akcióba lendülhetsz Batman. Mutasd meg, hogy mid van Payne. -próbált bíztatni a hátamat ütögetve. -Ezúttal megszerzed.

Remélem, hogy igaza van. Utoljára Danielle-ért voltam ennyire oda, de ez valahogy mégis más valamilyen értelemben. Emlékszem, nagyon sokáig azt hittem, hogy sosem kaphatok meg egy olyan lányt, mint Danielle, mivel idősebb volt nálam én pedig még csak 17 voltam, de sosem adtam fel, és végül belement, hogy eljön velem valahová.
Nem tudom, hogy Darcy-e a megfelelő lány a számomra, vagy hogy készen állok-e  egy kapcsolatra egyáltalán, de annyit megtehetek, hogy megpróbálom. Valami jó is kisülhet belőle.
- A flash mob-t, majd megtartod későbbre. -szólalt meg Louis, megszakítva a gondolkodásomat. Komolyan úgy gondolom, hogyha tényleg egy flash mob-al próbálkoznék, Darcy távoltartási parancsot kérne ellenem és a fiúk ellen is.
- Ha akarod, akkor a flash mob-ot megcsinálhatjuk Eleanor-nak. -szólalt meg Harry, mire mindnyájan felé fordultunk, beleértve Brit-et is. -De csak ha akarod.
- Segítenél? -kérdezte Louis reményteljesen, mire göndörke csak mosolyogva bólogatott. -Igy legalább Liam is megláthatja, hogy ez lett volna a tökéletes módja, hogy megszerezze Darcy-t, de lekésett róla. Akkor már túl késő lesz, te pedig könyörögni fogsz egy újabb mesés ötletemért, én pedig majd az arcodba vágom, hogy már túl késő. -vigyorgott "gonoszan".

- Oké, szóval a terv a következő. -néztem a srácokra, valamint Paul-ra és Greg-re, a két testőrünkre, akik ma elkísérnek bennünket.
- Harry majd előre megy Lizzie-vel, én pedig hátra maradok Darcy-val. Paul, te majd velük mész, Greg te majd a háttérben maradsz, ha netán belefutnánk néhány rajongóba. -magyaráztam. Jó vagyok a szervezésben, nem egyszer csináltam már ezt Danielle-el, ha kettesben akartunk lenni. Itt csak az a bökkenő, hogy ezúttal velünk van egy kilenc éves kislány is.
- Igen...és amíg te az állatkertben leszel Lizzie-vel és Darcy-val, addig Niall, Zayn és én elpróbáljuk a flash mob-ot. -mondta Louis, én pedig láttam Greg-en, hogy alig bírja visszatartani a nevetését.
Ha Louis valamit a fejébe vesz, akkor nincs rá mód, hogy meggyőzzük az ellenkezőjéről.
- Sok sikert nektek. De most menjünk, és fegyük fel a lányokat. -fordultam Harry-ék felé.
Ez a nap is eljött, azon vagyunk, hogy felvegyük Darcy-t és Lizzie-t a közös délutánra. A hét folyamán eldöntöttük, hogy az lesz a legjobb ha az állatkertbe megyünk. Igy legalább Lizzie elfoglalhatja magát, az állatkerteket Harry is szereti. Nekem pedig lesz lehetőségem kettesben maradni Darcy-val. Nagyon ideges vagyok, de mégis jó értelemben. Ahogy Zayn mondaná, így érzem, hogy élek. Olyan, mint azokban a pillanatokban, amikor egy-egy koncert előtt, amikor néhány perc van a színpadra lépésig. Mint amikor úgy érzed, hogy az idegesség elevenen felfal, de mégis ez a legjobb érzés a világon. Egy érzés, ami arra emlékeztet, hogy nem számít, hogy milyen őrült életet is élek, és hogy minden mennyire a feje tetejére állt, akkor is csak egy srác vagyok, aki azon van, hogy megszerezzen egy lányt...én pedig boldog vagyok, hogy így érzek.

8.rész

Remélem tetszeni fog ez a rész is, az előzőhöz pedig köszönöm a kommenteket.Szerintem ez elég unalmas lett, de kellett egy ilyen átvezető rész is.Már csak azt szeretném megkédezni, hogy csak nekem rossz és lassú a blogspot a részek begépelésénél? :/
Darcy szemszöge:

- Harry annyira kedves. Louis pedig folyton megnevettetett. Niall nevetése élőben pedig sokkal jobb, mint a videókban, Zayn pedig szintén nagyon őrüôlt. -áradozott a húgom a fiúkról, és, hogy mennyire csodálatos volt ez a délután a velük.Csak bólintottam és mosolyogtam rá, néha válaszoltam neki, csak hogy tudja, hogy figyelek. Elképesztően boldog volt, számomra pedig csakis ez a fontos, mindezt miatta csináltam. Az igaz, hogy kínos is volt egy részből a számomra, főleg azok a dolgok miatt, amiket elmondott a fiúk előtt, de túlélem. Nem annyira nagy dolog. Csak néhány bizonyíték arra, hogy mennyire is vagyok fura. Carter folyton azt hajtogatja nekem, hogy többet kéne eljárnom, elfogadni azokat a randi meghívásokat amelyeket kapok, de valahogy nem vagyok rá képes. A lehetőségek listáján számomra a randizás nagyon a végén van. Fontosabb dolgok vannak, amelyekkel törődnöm kell, mint például a húgom. Csakis én vagyok neki, amikor anya nincs itt, és én döntöttem úgy, hogy vigyázok rá és gondját viselem, ahelyett, hogy valakire rábíznám.
Leginkább Liam lakása járt a fejemben és az, hogy a mai nap után, vajon mit gondolhat rólam. Valószínüleg azt hiszi, hogy ciki és unalmas vagyok, ami persze nem meglepő, de akkor sem tetszik az az ötlet, hogy ezt hiszi rólam. Tudom, hogy nem kellene a véleményével törődnöm, de mégis érdekel, ezt pedig nem tudom elfogadni.Nem tudom letagadni azokat a dolgokat, amelyek közte és köztem történtek a konyhában. Azt, hogy a szívem mennyivel gyorsabban vert, a pillangókat a gyomromban, de ugyanakkor tudom, hogy ezt nem szabad megengednem magamnak, mert azzal megbántanám a húgomat. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, olyan nem történhet meg.- Na és mi van Liam-el? -kérdem, majd leszidom magam a sárga földig, miután tudatosítottam, hogy mit is kérdeztem. Nem tudom megállni, hogy ne rá gondoljak. - Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem, Darcy! Veled is olyan kedvesen viselkedett. Hát nem elképesztő? -kérdeztem, én pedig éreztem, hogy a  szívem kihagyott egy ütemet.- Igen, az. -válaszoltam őszintén, közben az utat figyelve. Nem ismerem még őt annyira, de azt érzem, hogy egy remek ember.

- Igen, azért ő a kedvencem, de mindannyiukat szeretem. -válaszolta, én pedig elengedtem egy halk kacajt. Sosem gondoltam volna, hogy képes lesz még ennél is jobban szeretni a One Direction-t, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Nyilvánvaló, hogy most, hogy személyesen is megismerte őket, még jobban odavan értük. -Alig várom, hogy újra lássam őket. -mondta, majd éreztem, hogy a szívem ismét "megőrült".
A gondolat, hogy újra látni fogom őket, szinte összefacsarta a gyomromat, és az, hogy tudom Liam is ott lesz, egyáltalán nem segített ezen az érzésen. Még sosem éreztem ilyet azelőtt., és annak ellenére, hogy még "új" vagyok ebben, pontosan tudom, hogy mi ez, nem vagyok idióta. Rengeteg könyvet olvastam, valamint megszámlálhatatlan filmet láttam már erről. A diagnózis pedig az, hogy belezúgtam Liam-be.
De a belezúgásnak van ellenszere, igaz? Teljesen figyelmen kívül hagyhatom az érzéseimet, és azt tettethetem, hogy semmi sem történt igazából: de valami azt súgja nekem, hogy az nem lesz egyszerű, ha folyton a közelemben lesz. Hogyan kerülhetném el, ha Lizzie imád a fiúkkal és vele lenni? Hogyan állíthatnám meg azt az érzést, amit akkor érzek, amikor rá gondolok.
Hirtelen a figyelmen kívül hagyás nem is tűnik már annyira egyszerűnek.
- Elmondott majd a barátaidnak is. -kérdeztem tőle, ezzel is elterelve a gondolataimat, Liamr-ről.
- Persze, hogy nem. -vágta rá azonnal, ami kissé meglepett. -Sosem értenék meg. Azt akarnák, hogy kérjek nekik autógrammot és hogy találkozzanak velük. Nem akarok olyan lenni, mint a többi rajongó, és ha azt akarom, hogy továbbra is kedveljenek, jól kell viselkednem, és nem megzavarni őket ilyenekkel, igaz? Plusz, nem igazán szeretem az osztály társaimat, ezt te is tudod. -mondta, én pedig bólintottam.

Lizzie remek gyerek, olyan aki sosem kerül semmilyen bajba, de nem is társasági lény. Jól kijön minden osztálytársával, de igazából nem a barátai. Néha játszik velük, de nem igazán járnak össze. Azt mondja azért, mert néha mind idióták, és azt hiszik már felnőttek,pedig még csak 9 évesek.
Arra tanítottam Lizzie-t, hogy annyira élvezze ki a gyerekkorát, amennyire csak tudja, sose siessen el dolgokat, hiszen mindennek meg van a maga ideje ha akarjuk, ha nem. Nincs értelme sietni a felnövést. Néhány év múlva már tinédzser lesz, és nem akarna majd megbánni bizonyos dolgokat. Mindig azt mondogatom neki, hogy a gyerekkor az élet legjobb része, és tudom, hogy megérti azokat, amiket mondok neki. Néhány ember azt mondja, hogy néha túlságosan is gyerekes, hogy úgy viselkedik mintha 6 éves lenne, de én boldog vagyok, hogy olyan, amilyen és tudom, hogy ő is. Pontosan ezért szeretek olyan sok időt velem, Carter-el és az állatokkal tölteni. Azt mondja, hogy mi, és az állatok sosem ítéljük őt azért, mert nem akar felnőni, mint az osztálytásai, hogy mi megértjük, hogy szeret gyerek lenni, és addig az is szeretne lenni, ameddig csak lehet. Nem fél a felnövéstől, annak ellenére, hogy egyszer a tanárnője azt mondta nekem, csak teljesen kihasznál minden egyes pillanatot az életében, addig, amíg van rá lehetősége.
- Plusz, azt akarom, hogy továbbra is kedveljen téged. Liam nagyon kedvesen viselkedik veled. -mondta, én pedig megfeszültem egy kicsit. Talán észrevette azt, ahogyan Liam néz rám.
Dühös vagyok magamra, amiért azt a kellemes melegséget érzem a mellkasomban, amikor arra gondolok, hogy Liam másképp bánik velem. Nem kellene így éreznem, ha megakarom védeni a kishúgomat.
- Az talán rossz? -kérdem meg őt óvatosan, majd rápillantok egy másodpercre.
- Persze, hogy nem. Minden olyan fiút szeretek, aki rendesen viselkedik veled, azért mert szeretlek és megérdemled. Tetszik az, ahogy rád néz. -magyarázta, én pedig erősebben szorítottam a kormányt. Annyira félek, hogy rájön, hogy miért is néz rám úgy, ahogy.
- Talán hasonlítok valakire, akit ismer. -próbálok valamit kitalálni, de ezzel még magamat sem tudnám meggyőzni.
- Azt nem hiszem. Emlékszel, amikor megnéztük A kis hableányt. -kérdezte, mire bólintottam, és megpróbáltam rájönni, hogy vajon most mit akar ezzel. -Pontosan úgy néz rád, ahogyan Eric is néz Ariel-re, amikor együtt vannak a kastélyban.
Nagy lélegzetet vettem, hogy a szemem továbbra is az úton tudjam tartani Tudja, észrevette, hogy valami van itt. Fogadok, hogy Liam nem néz rám úgy, ahogyan azt Lizzie állítja, valószínüleg nem vagyok az a fajta lány, akiben bármit is észrevehetne.
- Nem hiszem. -mondom halkan, majd átkozom magam, amiért nem tudok egy jobb kifogást kitalálni a számára.
- Nekem tetszik. -mondta, én pedig úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elveszthetem az uralmat a kocsi felett. Gyorsan ránéztem, így láthattam, hogy fülig érő mosollyal vigyorog rám, őszintén.
- Mi? Ezt hogy érted? -kérdem, de a meglepetségemet nem tudom leplezni.
- Tetszik az, ahogyan rád néz, Darcy. Olyan, mintha törődne veled, és veled szeretne lenni...érted? Te jobban illesz hozzá, mint én? Ti amúgy is egy idősök vagytok. Nem kellene arra várnia, hogy feleségül vegyen téged. -folytatta, engem teljesen meglepve.
- Lizzie. -pillantok rá. -Ne mondj ilyeneket.
- Miért nem? -kérdi ártatlanul. -Aranyosan néztek ki együtt. Jobban, mint sok szerelmes pár a filmekben...én még nagyon fiatal vagyok, én még megtalálhatom később is a hercegemet. Nem sietek el semmit sem. -mosolygott.

Nem tudom, hogy mit mondhatnék ezekre a dolgokra. Még csak nem is haragszik azért, hogy Liam és én akár össze is jöhetünk. Sőt, ő már azt látja, hogy akár össze is házasodhatunk., ami persze teljesen őrültség, és nem utolsó sorban ijesztő is. De az is lehet, hogy semmit sem érzek Liam iránt, csupán bebeszélem magamnak. Nincs okom aggódni, de akkor sem tudom, hogy mit csináljak. Azt jelentené, hogy szabadjára engedhetem az érzéseimet felé?
Nem tudom, hogy most mit csináljak.
 -Azt mondod, ha Liam elhívna valahová, akkor az téged nem zavarna? Picit sem? -kérdem, majd felhajtok a kocsifelhajtóra a házunknál.
- Nem. Azt hiszem, ő egyetlen akinek örülnék ha veled lenne. Senki más nem eléggé jó hozzád, és senki más nem eléggé jó hozzá. Azt hiszem, anya is kedvelné. -magyarázta.
Még mindig sokk hatás alatt vagyok, így nem is mondok semmit, csak megállok a házunk előtt. Lizzie engem néz, érzem, arra vár, hogy mondjak valamit, de még mindig össze vagyok zavarodva.
Mégis most mit csináljak ezekkel az új információkkal. Hívjam fel Liam-et, és kérdezzem meg, hogy aktuális-e még az a randi, ahová eredetileg megszeretett volna hívni? De ez őrület. Mégis ki vagyok én, hogy randizni menjek Liam Payne-el, egy nemzetközi popsztárral? Csupán egy unalmas, átlagos lány vagyok, olyas valaki, aki még főiskolára sem jár. A kishúgomért élek, semmit sem tudok felajánlani egy olyas valakinek, mint Liam. Még ha el is mennék egyszer valahová, csak elunná magát, és észrevenné, hogy semmi különleges nincs bennem. Csak egy átlagos lány vagyok, és nem hiszem, hogy ő megelégedne ennyivel. Sőt, hogyan jöhetnék össze Liam-el, és ugyanakkor a húgomra is vigyázni? Hogyan gondolhatok most egy kapcsolatra így, amikor Lizzie-nek szüksége van rám. Még ha Lizzie nem is bánná azt, hogy Liam-el együtt legyünk, más dolgokat is figyelembe kell vennem. Sokkal jobbat is találhatna magának.
Ha erre gondolok fájdalmat érzek a mellkasomban, de nem veszem figyelembe.
- Amúgy sem, "úgy" néz rám. Legalábbis, még nem hívott el sehová sem, így nem hiszem, hogy működne. -válaszolom, még ha hazugság is, hiszen már elhívott, csak visszautasítottam. Igy nem hiszem, hogy újra megpróbálná.
- Lefogadom, hogy el fog. Majd meglátja, hogy milyen csodálatos vagy, beléd szeret, és megkéri, hogy légy a felesége. -élte bele magát túlságosan.
- Nem mondj ilyeneket Lizzie. Ez butaság, még túl fiatalok vagyunk a házassághoz.
- Nem azt mondom, hogy máris. Majd a jövőben, persze. Először is, főiskolára kell menned. -magyarázta. Anya azt mondta, hogy az első dolog, mielőtt családot alapítunk az az, hogy legyen diplománk.
- El is megyek, talán jövőre. -válaszoltam.
- Majd te leszel a legjobb újságíró a világon. -bíztatott.
- Reméljük Lizzie, reméljük. Most pedig menjünk be. Le kell zuhanyoznod, azok után, hogy egész délután Brit-el játszottál. Büdös vagy, Lizzie. -mondtam, mire hangos kacagásba kezdett, majd kiugrott a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz rohant.
Tényleg olyan szaga votl, mint egy kutyának, és kutya szőr volt rajta mindenhol. Ez az egyik oka annak, amiért nincs kutyánk, vagy bármilyen más háziállatunk.

Mindezek után, nekilátok a vacsora elkészítésének, míg Lizzie fürdik. Ideje van már lefeküdnie. Hirtelen megcsörren a mobilom, és látom, hogy Carter az.
- Na, és mennyire voltak szívdöglesztőek a fiúk? -kérdezte gúnyosan.
- Nagyon kedvesek voltak, és remekül kijöttek Lizzie-vel. -válaszoltam.
- Mi volt Liam-el? -kérdezte, majd abbahagytam, amit éppen csináltam. Nem mondtam még el neki, hogy a múltkor Liam elhívott randira, én pedig visszautasítottam vagyis úgy gondolom, hogy visszautasítottam, de látta rajtam, hogy valami történt aznap. Annyira ismer, amennyire én saját magamat.
- Kedves volt ő is. Van egy kutyája, Brit, imádnivaló. -válaszoltam.
- Darcy, ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem, még ha fiúkról van is szó. Tanácsot tudok neked a mi a gondolkodásunkról. Nem minden lánynak lehet része ilyen egyedülálló lehetőségben, elmondhatom neked a titkainkat. -mondta, én pedig elnevettem magam.
-Nos, köszi Carter. De minden rendben, semmi sincs Liam és köztem. Bízz bennem. -válaszoltam.
- Ha valami történne, én itt vagyok neked. Legyen szó bármiről, ugye tudod? -kérdezte.
- Hát persze, hogy tudom, köszönöm. -válaszolom őszintén. Jó tudni, hogy egy olyan barátom van, mint Carter. Nem is lehetnék ennél hálásabb.
.

7.rész

Felteszem még ezt az utolsó részt, de aztán azt hiszem, hogy abbahagyom ezt a blogot.
Nem látom értelmét, hogy tovább írjam, ha lassan egy hét elteltével is csak 1 kommentet kaptam, amit persze nagyon köszönök!


Liam szemszöge:

“A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.”

Darcy-t figyeltem, de ő kerülte a tekintetemet, és tudtam, hogy szándékosan csinálta. Niall-t használja arra, hogy távol maradjon tőlem, amiért egy részem nem igazán örül ennek a viselkedésének, a másik viszont valamilyen megmagyarázhatatlan ok folytán mégis boldog miatta. Nem azt mondom, hogy egy falat húzott fel kettőnk közé, de valamiért el lök magától, én pedig tudni akarom, hogy miért.

Meglep az a túlzott empatikusság ami benne van. Olyan könnyen keresztül látott rajtam, holott normálisan az emberek nem igazán veszik észre azt, hogy hogyan is hatnak rám bizonyos dolgok, mert magamra varázsolok egy mosolyt és az emberek máris azt hiszik, hogy minden rendben és mindennel elégedett vagyok.
De ez igaz is....hálás vagyok ezért a remek lehetőségért, amit kaptam, hogy az vagyok aki, de ugyanakkor túl sok az az áldozat amit meg kellett hoznom ezért az életért. Néha csak úgy elönt miatta a szomorúság és az üresség. De akkor is mosolygok, így a rajongók az gondolják, hogy én vagyok a legboldogabb és legelégedettebb ember a világon.
De Darcy átlátott az álcámon, azon a napon kiismert, amikor találkoztunk. Látta, hogy mennyi súly nehezedik a vállamra, és hogy mennyire fáradt vagyok. Annyi sok rajongó közül, egyedül ő vette észre.
Nem ő a legnagyobb rajongónk, de ő a legkülönlegesebb...legalábbis a számomra.

Mosolygok, amint azt figyelem, ahogyan Niall-nek segít kipakolni az összes kaját a tálcára, amit készül elfogyasztani teljesen egyedül.
Ez a fiú kifoszt minden kajámból, és simán hagy éhen halni. Este muszáj leszek elugrani a sarki kisboltba.
Minden alkalommal, amikor Darcy elmosolyodik semmi más nem látszik az arcán csakis a kedvesség és az őszinteség, olyan, mint aki sosem tudna bántani senkit sem. Látszik rajta, hogy nagyon érett lány, de ugyanakkor rengeteg ártatlanságot látok a szemében, és azon tűnődöm, hogy vajon milyen lehet az élete.  A kapcsolata a húgával egyszerűen lenyűgöző, és lefogadom, hogy minden anya azt szeretné, hogy a gyerekei ennyire szeressék egymást.
Azt látva, ahogy Darcy Lizzie-re néz, arra késztet, hogy felhívjam a nővéreimet, és elmondjam, hogy mennyire sajnálom azt, hogy annyi sokat kell távol lennem. Látszik, hogy a húga a legfontosabb a számára.
Rájöttem, hogy annyi mindent megszeretnék róla tudni, amennyit csak lehet. Oly sok kérdés van, amit felszeretnék tenni. Nem csak elkápráztat, de ugyanakkor ösztönöz is engem.
- Kész vagy? -fordult felém Niall, majd Darcy is, és akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem leönteni a teát, így jobb lesz, ha újra felforralom a vizet.
- Nem, sajnálom. Elvonták a figyelmem. -válaszoltam, mire Niall egy huncut mosollyal az arcán nézett rám, de Darcy elfordította a fejét. Vajon tudja, hogy ő vonta el a figyelmemet, mert folyton csak azok a kérdések járnak a fejemben, amelyeket felszeretnék tenni neki?
- Akkor én előremegyek ezekkel? Majd Darcy segít neked, nem? -mondta Niall, és a megpakolt tálcára mutatott a kezében.
- Persze, semmi baj. -válaszolta Darcy, de a hangja nem tünt annyira magabiztosnak, lefogadom, hogy ideges. A fiú csak csak bólintott, és elindult kifelé az ajtón, de az utolsó pillanatban visszafordult és rám kacsintott még mielőtt Darcy megláthatta volna.
- Hol tartod a bögréket? Vagy inkább teáscsészét használsz? -kérdezte, miközben a kezeit tördelte, én pedig annyira aranyosnak találtam ezt a kis tettét.
- A csésze jó lesz, és ott vannak a szekrényben mögötted. -válaszoltam, mire megfordult és elindult a szekrény felé, így én is nekiláttam a tea elkészítésének.
Néhány másodperc múlva már ott állt mellettem néhány csészével, így elkezdtük mindegyikbe beletenni a tea filtereket. Ha pedig már itt maradtunk kettesben, úgy gondoltam, hogy pont jó az időzítés ahhoz, hog feltegyek néhány kérdést.

- A mamád nem tölt túl sok időt veletek, ugye? -kérdeztem meg újra kezdésként azt, amit már egyszer megemlített.
- Geogólis, így rengeteg időt kell külföldön töltenie. Van, hogy két hónapig nem is látjuk. -magyarázta, én pedig megszerettem volna kérdezni, hogy pontosan mit is csinál egy geológus, de nem akartam hülyének tünni előtte. Azt majd később megtudja.
- Mi van az apukáddal? -kérdezősködöm tovább. Láttam, hogy egy pillanatra megfeszültek az izmai, de próbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de láttam rajta, hogy pont belekérdeztem a közepébe.
- Elhagyott bennünket, amikor Lizzie megszületett. Nem tudom, hogy merre van most, vagy hogy mit csinál és nem is érdekel. -válaszolta, a hangja pedig hideg volt és durva. Nyilvánvaló, hogy nem bocsájtott meg az apjának.
- Sajnálom, nem akartam...
- Semmi baj. -vág a szavamba. -Nem tudhattad, és csak...nem tudom megbocsájtani neki, amiért elhagyta Lizzie-t. Az nem érdekel, hogy elhagyott engem és anyát, de otthagyta a húgomat, aki akkor még csak pár napos volt. El sem tudod képzelni, hogy milyen nehéz volt elmondania anyának és nekem, hogy az apukája elment és soha többé nem jön vissza. Hogy magyarázod meg ezt egy két éves gyereknek? -kérdezte, de tudtam, hogy ez csak egy amolyan költői kérdés volt.
- Sajnálom...én csak...inkább már befogom. -folytatta tovább.

Mielőtt észrevette volna, hogy mit is csinálok, megfogtam a kezét és megszorítottam azt. Rám nézett, én pedig azonnal tudtam, hogy hátrébb kellene lépnem, de nem tudtam. Tetszik, hogy elmondott nekem ilyen személyes dolgokat, annak ellenére, hogy alig ismerjük egymást. Azt akarom, hogy tudja, bízhat bennem.
- Minden rendben. Elmondhatsz nekem ilyen dolgokat, és megértem, ha nem tudsz megbocsájtani az apádnak. Valószínüleg én sem tudnék, ha a te helyedben lennék. -válaszoltam, anélkül, hogy elengedtem volna a kezét. A szemei az enyémekbe mélyedtek, és láttam a hálát a szemeiben.
- Köszönöm. -suttogta. Nem akartam őt elengedni, tetszett ahogyan a keze összefonódott az enyémmel, jó érzés volt érezni a bőre melegét.
- Vissza kéne mennünk. -szólalt meg néhány másodperc múlva, de mégis úgy tűnt mintha percek teltek volna el. Mert amíg a kezét fogtam, olyan volt, mintha megállt volna az idő körülöttünk.
- Igen. -válaszoltam, de még mindig nem engedtem el a kezét, mire ránézett a kezünkre, ezzel is azt jelezve, hogy ideje lenne elengednem azokat. Végig szaladt rajtam a hideg, amint távolabb lépett és kihúzta a tenyerét a szorításomból.
Hogy eltereljem a figyelmemet erről az érzésről, kerestem egy tálcát és rápakoltam a bögréket, majd elindultunk a nappaliba, ahol már mindenki nagyon jó szórakozott. Harry, Louis Lizzie és Brit nagyon jól elszórakoztak együtt. De hát ezen nem is csodálkozom, hisz Lious és Harry még maguk is olanok, mint két hatalmas gyerek. A kutyám már most beleszeretett Lizzie-be, és látszik, hogy a fiúk is odavannak érte. 

A délután további része nagyon gyorsan elszaladt. Lizzie addig játszott Brit-el, amíg szegény már nem bírta tovább, és elaludt. Ezek után Lizzie teljes mértékben ránk figyelt. Rengeteg kérdéssel letámadott minket. Azt észrevettem, hogy a kedvenc témája az állatok. Rengeteg kérdezett azokról az állatokról, amelyeket eddig a kezünkben tartottunk, ő pedig képeket látott róla. 
Egész idő alatt nem volt lehetőségem arra, hogy kettesben beszélgessek Darcy-val. Mindig csak Lizzie-re figyelt, büszkén mosolygott rá, amikor valami okosat kérdett tőlünk, vagy amikor bocsánatot kért, ha úgy gondolta, hogy egy kérdéssel túl messzire ment.
Még annyi kérdés van bennem is, annyi minden tudni szeretnék még, de szinte figyelembe sem vesz, ez pedig feldühít. Lizzie ennivaló, és mindannyian jól szórakozunk, de a fő ok, amiért meghívtam őket ide, az az volt, hogy ismét lássam Darcy-t és jobban megismerjem, de ő egyáltalán nem könnyíti meg a dolgomat.
Talán azért, mert van barátja. 
Talán észrevette, hogy én másképp próbálok közeledni felé, mint a többiek, és ezért megpróbál távol tartani magától, mert nem szeretne megbántani.
De...de én tudom, hogy valami történt a konyhában kettőnk között, amikor kettesben voltunk. Amikor megfogtam a kezét és belenéztem a szemeibe láttam valamit.
Talán pont az az oké, hogy eltol magától.
- Liam. -szólít meg Lizzie mosolyogva. -A mai nap után, még mindig te vagy a kedvencem. -mosolygott tovább ennivalóan.
- Mi? Azt hittem, hogy én vagyok a kedvenced? -tiltakozott Harry gyerekesen.
- Nem, Liam a kedvencem. De te vagy Darcy kedvence, igaz? -folytatta, mire Harry Darcy-ra nézett, és azt az ellenálhatatlan mosolyt küldte felé, amelytől minden csaj azonnal a lábai elé veti magát.Valamiért megfeszültek az izmaim, felakartam állni és tenni valamit, hogy letöröljem azt az idétlen vigyort a képéről.
- Tényleg? -kérdezte a szemöldökét húzogatva, mire Darcy fülig elpirult.
- Igen, de az nem ugyanaz. Tudom, hogy Liam majd egyszer a férjem lesz, de Darcy-nak te nem ilyen formában vagy a kedvence. Most nem érdeklik a kapcsolatok, azt mondja nincs rá ideje, igaz Darcy? -folytatta tovább a kislány, mire a nővére még vörösebb lett.
- Lizzie, nem hiszem, hogy ez érdekelné őket. -bökte meg Darcy a kishúgát, mire az bocsánat kérően nézett rá.
- Akkor most nincs barátod? -kotnyeleskedett Harry tovább, én pedig kéztetést éreztem arra, hogy betapasszam a száját.
- Nem. Tegnap egy fiú elhívta randira, amikor a fagyizóban voltunk, de ő nemet mondott. Anya azt mondta, hogy azért, mert Darcy Carter-be szerelmes, még akkor is, ha ő ezt nem akarja bevallani. De ez szerintem butaság, Carter olyan, mint a testvérünk. -válaszol Lizzie a nővére helyett, mire úgy tünt, hogy Darcy most legszívesebb egy gödröt ásna a szoba közepén és betemetné saját magát.
- Lizzie, kérlek. -könyörgött, mire Lizzie elhalgatott.
Nem tudtam levenni a szemem Darcy-ról, és azon gondolkodni, hogy miért. Miért mondja azt, hogy nincs ideje egy kapcsolatra? Miért nem keres magának egy barátot, ahogyan bármelyik másik lány tenné? Ki az a Carter?
Legalább egy dolgot biztosra tudtam, az pedig azt, hogy most nincs barátja.
- Nos, ha úgy döntesz, hogy mégis szeretnél egy barátot, választhatsz hármunk közül. Louis és Zayn foglaltak,tehát ők kilőve. A lehetőségeid tehát Niall, Liam, és én. -folytatta Harry, mire Darcy még pirosabb lett, ha az egyáltalán lehetséges. Láttam a kis göndörkén, hogy élvezi azt, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozta szegény lányt. -De mindannyian tudjuk, hogy engem fogsz választani, igaz? -tette hozzá.
- Harry, elég. -szólok rá ezúttal. Nem tetszett az, amit mondott, és az sem, amilyen helyzetbe hozta Darcy-t.
Felnézett rám, és hálásan mosolygott, majd ezek után Harry-re nézztem, aki értelmetlen ábrázattal nézett rám. Látszott rajta, hogy nem érti mi ütött belém.
- Sajnálom Darcy, túl messzire mentem. -kért bocsánatot.
- Semmi baj. Ugy gondolom, hogy ideje lenne mennünk. Már elég későre jár. -mondta, én pedig tiltakozni szerettem volna. Néhány dolgot már megtudtam róla, de azok távol állnak azoktól, amelyeket valóban tudni akarok. Nem akarom, hogy elmenjen.
- Talán jövőhéten csinálhatnánk valamit. -mire Darcy megfordult és meglepetten nézett rám. - Persze a húgoddal együtt. -tudtam, hogy nem vagyok tisztességes, mivel Darcy-t két fal közé állítottam. 
- Kérlek Darcy, kérlek. -könyörgött ugrándozva, és tudtam, hogy Darcy abban a pillanatban belement, ahogy lehunyta a szemeit és egy mélyet sóhajtott. Már előre mosolyogtam a válaszán.
- Rendben. -egyezik bele, mire Lizzie még inkább ugrándozni kezdett, de legszívesebben én is azt tettem volna. 

6.rész

Sziasztok!Itt lesz a legújabb rész, remélem tetszeni fog! :)

Darcy szemszöge:

" Mérd azzal a sikert, hogy miről kellett lemondanod azért, hogy megkaphasd. "

Mire odaértünk Liam házához egy kis késéssel, mivel a GPS-nek hála majdnem eltévedtünk, olyan ideges voltam, mint még talán soha azelőtt. Lizzie annyira izgatott, hogy nem bír megállni egy helyben, én viszont úgy érzem, hogy legszívesebben elfutnék. Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen ideges, hiszen ez csak egy kis összejövetel néhány fiatal között, semmi különleges nincs ebben. Lizzie bíztatóan megszorította a kezem, mert észrevette, hogy milyen ideges is vagyok. Nagyon figyelmes kislány, és jobban ismer engem mindenkinél így az idegességem is hamar feltünt neki.- Ne aggódj Darcy. Szeretni fognak majd, annyira akárcsak én....Várjunk csak, az lehetetlen, senki sem szereti úgy Darcy-t ahogyan én. -mormogta magának az orra alatt. -Kedvelni fognak, biztos vagyok benne. -javította ki magát.Megszerettem volna ölelni, de helyette inkább összeborzoltam a kósza fürtjeit. Egy  hangos kacaj hagyta el a száját, majd megpróbálta megigazítani a haját. Miután elkészült, elindultam, hogy becsengessek. 

Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és egy mosolygós Liam-el találtuk szembe magunkat.  
- Darcy, Lizzie...sziasztok. -köszönt, majd a szeme megállapodott rajtam, de ezt inkább próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Szia Liam. -köszönt a kishúgom eléggé bepörögve. Liam csak mosolygott rajta, majd letérdelt elé, hogy egy magasságban legyenek.
- Hogy vagy? Készen állsz a mókára? A fiúk már alig várják, hogy lássanak, valamint van még itt valaki, aki már szintén nagyon megszeretne ismerni téged. -szólalt meg Liam kedvesen. A szemei kissé összehúzódtak a hatalmas mosolya miatt, ami szétterült az arcán.
Aranyos mosolya van, megdobogtatja a szívemet.
 De ezeket az érzések jó mélyen elásom magamban, nem engedhetem meg magamnak, hogy így érezzek. Lizzie miatt vagyok itt, azért mert ő megszeretné ismerni a fiúkat és összebarátkozni velük. Nekem itt most nincs fontos szerepem, csak azért vagyok itt, hogy tudjam ő rendben van.
- Tényleg? Istenem! Most a kutyádról beszélsz? -kérdezte, majd újra ugrándozni kezdett, mire Liam csak mosolyogva bólintott.
Vicces, hogy annak ellenére, hogy hatalmas rajongójuk, ugyanúgy viselkedik velük, mint bármelyik másik sráccal, mint mondjuk Carter-el. Pedig még csak egy kisgyerek. Nem sír, vagy sikolt a képükbe mint a legtöbb rajongójuk.
- Biztos vagyok benne, hogy Brit imádni fog. Gyere be, és ismerd meg, a nappaliban van a fiúkkal. -mondta, majd Lizzie felém fordult, mire én csak bólintottam, így tudta, hogy nyugodtan bemehet. Liam megmutatta az irányt, hogy merre menjen ő pedig olyan gyorsan besprintelt, mint akit üldöznek.  Nem tudom megállni mosolygás nélkül azt, hogy mennyire izgatott. Itt van előtte Liam Payne, a jövőbeni férje, ahogyan ő azt mondani szokta, de őt mégis jobban érdekli a kutyája.
- Tele van energiával, nemde? -nézett rám Liam, majd felállt. A tekintetét éreztem magamon, de én nem tudtam ránézni, még mindig arra felé fordítottam a fejem, amerre Lizzie elszaladt.
- Olyan, mint bármelyik 9 éves, gondolom. -válaszolom, kerülve a tekintetét.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél Darcy. -mondtam, én pedig végig azt mondogattam magamnak, hogy nem érzek semmit akkor, mikor kimondja a nevem.
- Nem, én köszönöm amiért eljöhettünk. Lizzie nagyon boldog emiatt. -válaszoltam.
- Na és mi van veled? Te nem vagy izgatott? -kérdezte, én pedig ezúttal a szemébe nézek, mivel nagyon meglepett ezzel a kérdéssel. Komolyan kérdezte, láttam rajta, tudtam arra vár, hogy válaszoljak, de nem hiszem, hogy helyes lenne ha bármit is mondanék.
- Menjünk a többiekhez. Biztos akarok benne lenni, hogy Lizzie odatalált hozzájuk. -mondtam, majd elindultam arra az irányba, amerre egy perccel ezelőtt a húgom is.

Hallottam, hogy egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Magam sem tudtam, hogy izgatot vagyok-e amiatt, hogy idejöttem. Az idegesség és az izgalom nem ugyanaz, így nem tudom. Olyan meszire hesegettem minden érzést amennyire csak lehetett. Ha utat engedek az érzéseimnek, tudom, hogy a végén olyan dolgokba is belevinnének amelyek miatt Lizzie csak szenvedne.
Liam végig mellettem sétált, de egyikünk sem szólalt meg. Kínos csend volt, olyan amely, lassan az őrületbe kergetett, így inkább alaposan szemügyre vettem a házát, hogy lefoglaljam magam.
Hatalmas ház, tiszta...de ez gondolom azért, mert van valami takarítónője aki ezeket a dolgokat elvégzi helyette. Nem nézem ki belőle, hogy szeret takarítani. A dekoráció egyszerű és sötét. Néhány dolog azért elárul egy-két dolgot Liam ízléséről is, amelyek megmosolyogtatnak. Poszter kollekció volt a falon a Toy Story-ról, néhány Batman és más akcióhős figura. Platina lemezek a falon, valamint a Britt Award díj, és kettő Video Music Awards díj. Valószínüleg felvett valakit, hogy pofozza ki a házat, de benne van azért az ő saját stílusa is.
Elérkeztünk egy nagy szobához, ami valószínüleg a mozi terem lehet. A falon egy hatalmas plazma TV volt, kényelmes fotelek, kanapé, kávézós asztalok. Egy egész szekrény tele filmekkel, filmek posztereivel a falon, Disney filmek. Itt is voltak akció figurák, sőt egy-két mesefigura is különböző rajzfilmekből.
Még Woody is ott volt az egyik polcon Buzz Lightyear mellett.
Fültől fülig mosolyogtam amikor megláttam ezt a szobát, és valami azt súgta nekem, hogy valószínüleg ez Liam kedvenc helye az egész házban.
- Aranyos. -szólalok meg, majd észreveszem, hogy a húgom egy labrador retviever kutyával játszik. Ez biztosan Brit lesz, még nagyon fiatal lehet, hisz tele van energiával.  Harry ott van mellette, úgy nevet és kacarászik, mintha ő is 9 éves lenne.

- Srácok, ő itt Darcy. -mutatott be Liam, ezzel magamra vonva mindenki figyelmét, még Brit-ét is, aki elkezdett ugatni és ugrálni, ahogy meglátta Liam-et, majd elkezdett felénk futni. Megállt előttem, alaposan szemügyre vett, majd egy határozott mozdulattal rám ugrott. Nyalogatni kezdte a kezemet, és ide-oda csóválta a fejét. -Wow, már most nagyon kedvel téged. -mondta Liam.
- Imádnivaló. -válaszoltam, még mindig a kutyával játszva. Majd Liam tapsolt egyet, mire Brit egy kissé megnyugodott és leült elé, de látszott rajta, hogy ismét ugrani fog. Elővett egy sütit a nadrágja zsebéből és a kutya felé nyújtotta, aki azonnal el is fogadta azt.
- Szia Darcy. Mi már ismerjük egymást, de meg tudsz bocsájtani, amiért akkor nem figyeltem rád teljesen? -kérdezte Harry vigyorogva.
- Persze, teljesen megértem. -válaszoltam.
- A húgod nagyon aranyos. -folytatta, majd Lizzie felé nézett, aki próbálta magára vonni Brit figyelmét, de nem jár túl sok sikerrel, mivel Britt egy újabb sütiért kuncsorog Liam-nél.
- Imádom. -válaszolom, majd ránézek Lizzie-re. -Nagyon boldog, amiért ma itt lehet veletek. Nagyon köszönöm, amiért megteszitek ezt érte. -mosolyogtam Harry-re.
- Nekünk megtiszteltetés. -szólalt meg Louis, majd felém lépett. Nagyon elragadó kislány.
- Azért nem kell ennyire dicsérni, még elbízza magát. -válaszolom, mire a fiúk csak egy nevetéssel válaszolnak.
Majd Niall és Zayn is elém léptek, hogy köszönjenek. Mindannyian nagyon kedvesek és aranyosak, viszont Liam el sem mozdul mellőlem. Lizzie-nek végre sikerült magára vonnia Brit figyelmét, majd elkezdtek körbe szaladgálni a szobában. Hála Istennek, hogy nagy ez a ház, különben már minden a földön lenne darabokra törve.
- Kérsz esetleg egy teát, vagy valami mást? Az emberek számára is van ám sütim, csak nem a zsebemben. -szólalt meg Liam, mikor leültünk a kanapéra, míg Lizzie, Harry, Niall és Louis a kutyával játszottak. Négyen egy kutya ellen, ennek ellenére mégis a kutya áll nyerésre, és sehogy sem tudták elkapni.
- Egy tea jól esne. Szükséged van esetleg segítségre? -kérdezem, mire felállt és egy mosollyal reagált.
- Gyere velem, ha szeretnél. -válaszolt, mire én is felálltam és követtem a konyhába.
A konyha hatalmas és gyönyörű, minden egyes séf vagy olyan olyan ember álma, aki szeret főzni. Nem igazán vagyok egy nagy szakács, de azért eligazodok a konyhában.
Nem szoktam sokat főzni, de esküszöm, hogy egy ilyen konyhában szívesen tölteném a délelőttöket.

Valahogy nem tudtam elképzelni azt, hogy Liam a konyhában tevékenykedne. Vajon eddig mennyi időt tölthetett itt? Azzal az életmóddal, amelyet ő folytat, hogy sosincs itthon, ez a ház valószínüleg folyton üres lehet. Ki vigyázz Brit-re, amikor ő nincs itthon?
Gondolom, hogy ez pont olyan helyzet, amilyenben anya is van. Van otthona, de több időt tölt hotelekben, mint a saját házában. Pont ezért, amikor ránézek Liam-re, amint a konyhában forgolódik sajnálatot érzek iránta.
Igaz, egy valóra vált álom az élete, hiszen ki ne akarná beutazni a fél világot, milliókat keresni, TV-ben és újságokban szerepelni. De ugyanakkor csomó minden kimarad az életéből, és nem csak az övéből, hanem mind az öt fiú életéből. Olyan dolgok, amelyek fontosak. Például az otthon biztonsága, stabilsága. Vajon hiányolja a családját? Milyen gyakran láthatja őket? Egyszer egy hónapban?...én biztosan nem bírnám ki.
- Jól vagy? -kérdezte, mire én csak bólintottam. Túl sokáig néztem, ő pedig észrevette.
- Igen, csak gondolkodtam. -válaszoltam.
- Miről? -tett fel egy újabb kérdést. Láttam rajta, hogy tényleg érdekli.
- Az életedről. Csak összehasonlítottam az anyáméval. Sokat utazol, és alig töltesz valamennyi időt idehaza. Azon gondolkodtam, hogy ez biztosan nehéz és szomorú lehet.
Sajnálom, semmi közöm hozzá, én csak....
- Minden rendben. -szakít félbe. -Tényleg szomorú, gyakran hiányoznak az itthoniak,a családom a régi barátaim, amikor elutazom. Nem fogok hazudni neked, hihetetlen érzés túrnézni és interjúkat adni, de ugyanakkor néha azt kívánom, hogy bárcsak újra normális életem lehetne. Anélkül csinálni valamit, hogy a fél világ tudna róla, vagy csak egyszerüen otthon maradni az ágyban, és anyával lenni. De ezek a dolgok már nem lehetségesek a számomra többé, és hiányzik ez a szabadság, azt hiszem. De azért mert híres vagyok, ezzel fizetek érte, nem? Mindennek van ára, és a hírnév sem kivétel ez alól. -folytatta, én pedig meglepődtem az őszinteségén és azon, hogy így megnyúlt előttem.
Azt vártam, hogy majd azt fogja mondani, hogy az egész nem nagy dolog, hogy szereti amit csinál, és nem számít, hogy emiatt fel kell áldoznia bizonyos dolgokat.
Hiszen minden híresség ezt mondaná egy rajongónak, csak hogy megmutassák, hogy ők milyen keményen állják a média világát. De Liam őszinte, nem zavarja ha emiatt kisfiúnak nézik vagy kinevetik az őszinte válasza miatt.
Azt hiszem, hogy ez teszi őt igazán felnőtté, kimeri mondani, amit komolyan gondol.
Az, hogy bevallotta, hogy hiányzik neki az anyukája, és nem tartozik neki elszámolással megmutatta nekem, hogy mennyire bizonytalan a döntéseinél. Tudja, hogy mi hiányzik neki, és nem fél azt bevallani.

Mosolyogtam, és fura dolgot éreztem a mellkasomban, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Sajnálom. -mondtam, mire újra meglepettséget láttam a szemeiben. Ugyanazt a meglepettséget, mint az első találkozásunkkor.
Néhány másodpercig csak néztünk egymás szemeibe, mozdulatlanul, és úgy éreztem, hogy a világ megszünt körülöttünk és csak mi létezünk.
Hallottam a víz forraló kattanó hangját, ami jelezte, hogy a víz már megfelelő hőmérsékletű, vagyis felforrt, de ennek ellenére egyikünk sem tett egy lépést sem, a szívem pedig gyorsabban kezdett verni.
- Köszönöm. -válaszolta kedvesen.
Nem szóltam semmit, csupán bólintottam. Csendben álltunk egymással szemben, a másik tekintetét fürkészve, mire Niall lépett be a konyhába hatalmas hanggal.
- Sok sütire lesz szükségünk. Talán néhány sandwich-re is, és chips-re és talán popcorn-ra is. Tudod, éhes vagyok barátom. -sorolta, észre sem véve, hogy épp mi t˜örtént a konyhában.
Végre elfordítottam a tekintetek Liam-ről, és azonnal éreztem, hogy az arcomat elöntötte a pír. Nem nézhetek újra rá, nem engedhetem meg magamnak, mert abból semmi jó nem sülhet ki!

Remélem tetszett! :) ...a kommentekért hálás lennék. :)Valamint mi a véleményetek Liam új tetkójáról? ...nekem nagyon bejön! :P

5.rész

Sziasztok!Itt lenne a legújabb rész, azért remélem tetszeni fog. Az előző részhez pedig köszönöm a 2 kommentet, remélem ehhez a részhez is érkezik legalább ennyi :/


Liam szemszöge:

"Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk."


Tudtam, tudtam, hogy nem kellett volna ezt tennem. Teljesen hülyét csináltam magamból. Hogy lehettem ennyire idióta, hogy csak így elhívtam randizni, hisz nyílvánvaló, hogy őt egyáltalán nem érdeklem. Egyszerüen csak csendben kellett volna maradnom, ahelyett, hogy így lejárattam magam.
Nem hiszem el, hogy ezt csináltam, még akkor sem, hogyha ő nagyon kedvesen reagálta is le ezt az egészet. Hiszen nevethetett is volna rajtam, vagy csak egyszerüen rámcsaphatta volna a telefont, mikor megtudta, hogy mit is akarok, de nem tette ezt....és mindezek ellenére, amúgy is látni fogom még.
Darcy....ez a név tökéletesen illik rá, már nem is tudnám elképzelni más névvel.De először még van egy kis problémám amit meg kéne oldanom, és ahhoz beszélnem kell a fiúkkal. Zayn valószínüleg örülni fog nekem, Louis csak ki fog gúnyolni, amiért kikosaraztak. Ez az első alkalom, hogy a szakítás óta elhívok egy lányt valahová, és pont úgy sül el, hogy a fiúknak plussz egy kislánynak is részt kell benne vennie. Nem pont így terveztem.
Gyorsan írtam egy SMS-t Zayn-nek, hogy Darcy felhívott, és hogy senkinek sem adta meg a számomat. Csak emiatt aggódott.
Amint elküldtem az üzenetet Zayn azonnal felhívott.
- Na, hogy ment? Már azt hittem, hogy nem fog felbukkanni. -szólal meg köszönés nélkül.
- Nem úgy, ahogy vártam. -válaszolom, majd leülök a kanapéra. Eddig Brit aludt rajta kényelmesen, és amint leültem azonnal felébredt valami nassiért könyörögve. Komolyan mondom, néha olyan mint egy macska. -Elhívtam valahová. -bököm ki.
- Szép munka haver! Már ideje volt, hogy továbblépj....és mikor lesz a randi? -kérdezi, én pedig összeszorítom a szemeimet. Még mindig kínosan érzem magam ha csak rá gondolok.
- Az a baj, hogy először nem igazán értette. Azt gondolta, hogy rá és a húgára gondoltam. -mondtam.
- Ouch...sajnálom. Mit csináltál utána?
- Látod, pont ezért van rátok szükségem. Azt mondtam, hogy szívesen lógnánk velük újra. Azt mondtam, hogy mindannyian nagyon szeretnénk újra találkozni Lizzie-vel. -folytatom, mire Zayn néhány másodperc néma csenddel válaszol.
- Ki az a Lizzie? -kérdezi, én pedig legszívesebben már a falat kaparnám.
- Lizzie az a kislány, aki Darcy-val volt aznap. Most pedig fel kell hívnom, és megmondani neki, hogy mikor van időnk találkozni velük. -magyarázom.  De mégis miért csinálom mindezt?
- Nagyon odavagy érte, ugye? Az, hogy mindezt végigcsinálod miatta, mindent elmond.
- Azt hiszem. De még mindig nem vagyok benne biztos, hogy miért is csinálom mindezt. Még azt sem tudom, hogy miért adtam meg neki a számomat, ha már itt tartunk. Valószínüleg csak egy nagy hiba volt. Mit csinálok én Zayn? -kérdem, mert kezdek nagyon összezavarodni. Nem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy leírjam a számomat aznap, vagy hogy elhívjam valahová, holott csak egyszer beszéltünk.
- Szerintem csak próbálkozol, itt az ideje továbblépni, és ha ez nem is jönne össze, akkor is legalább megpróbáltad. -válaszolta, én pedig tudtam, hogy igaza van.
Legalább ismét úgy érzem magam, mint egy normális srác, tele kétségekkel és megfelelési vággyal egy lány iránt. Amióta szakítottam Danielle-el, és megkezdtük a külön életünket randiztam néhány lánnyal. Semmi komoly, csak lányok, akikkel különböző bulikban találkoztam, de soha nem lett belőle semmi. Csak egy éjszakás kalandok. Sosem hívtam fel őket újra, de nem is ígértem nekik, úgyhogy nem is volt miről beszélni. Azelőtt sosem éreztem kényelmetlenül magam, de Darcy-val már most minden más, pedig még nincs is semmi.

- Szerinted a fiúk belemennek majd? -kérdem Zayn-t.
- Szerintem Harry kérés nélkül is belemenne, ezáltal Louis is melléd áll majd. Niall pedig nem probléma. -válaszolta, én pedig reménykedtem, hogy igaza van.
- Köszi Zayn, akkor beszélek Harry-vel. -köszöntem el.
- Sok szerencsét. -válaszol, majd leteszem a telefont. Azonnal fel is hívom Harry-t, csak még megetetem Brit-et, szegény már nagyon türelmetlen, de egyszerre boldog is, mert látja, hogy most, hogy letettem a telefont csakis ráirányul a figyelmem.

Szerencsére a fiúkkal minden rendben van, most pedig idegesen várom, hogy Darcy felvegye a telefont.
Mi van ha meggondolta magát, vagy úgy véli, hogy ez mégsem jó Lizzie-re nézzve. Mi van, ha ismét hülyét csinálok magamból? Nem tudok megállni, a szoba egyik sarkából a másikig járkálok idegesen Brit-el a nyomomban.
Zayn-nek igaza volt, Harry azonnal belement, akárcsak Louis. Niall szintén kisegít, még szerencse, hogy ilyen barátaim vannak, nem tudom mi lenne velem nélkülük.
Most már csak beszélnem kell Darcy-val, és elmondani neki a részleteket. A fejemben már annyi lehetőséget végigjátszottam, és egytől-egyig mindegyikben visszautasított, de ezúttal kedvesség nélkül.
Az egyik részem azt mondja, hogy sosem tenne ilyet, de a másik emlékeztet rá, hogy nem ismerem őt, így bármi történhet.
- Liam? -veszi fel a telefont, én pedig azonnal elmosolyodok, amint meghallom  a hangját. -Hogy vagy? -kérdi kedvesen. Egy lány, aki így beszél az sosem lenne durva, igaz?
- Jól, és te? -kérdem vissza, és végre leülök, egy kissé megnyugodva. Valamilyen oknál fogva, az hogy vele beszélek máris jobb kedvre derít, és szinte magam előtt látom a mosolyát ahogy beszélünk. Kedves és törődő, akárcsak aznap a boltban amikor találkoztunk.
- Remekül. Lizzie-nek segítek épp a házi feladatban, bár most épp rám figyel, ahelyett, hogya  feladatát oldaná. -válaszolja, én pedig még jobban elmosolyodok, mert szinte magam előtt látom ezt a jelenetet. -Hogy mennek a dolgok? Minden rendben? -kérdi, én pedig szinte érzem a hangjában a törődést.
Furcsa, hogy azt érzem, hogy úgy törődik velünk, mint "normális" fiúkkal, annak ellenére, hogy nem is ismerem őt?
- Igen, minden rendben. Sok a munka, de ez az amit szeretek. -válaszolom, még mindig mosolyogva. Britt az ölembe huppant, próbálta magára vonni a figyelmemet újra. Esküszöm, van ez a macska komplexusa, vagy csak Harry szoktatta rá erre. Az én macskabolond barátom.
- Az remek. De azért tudd, hogy hol a határ, oké? A rajongóid biztosan nem szeretnék ha elájulnál a színpad közepén. -és újra itt az együttérzés, mintha mindig is velünk lett volna, és a gondunkat viselné.
- Vigyázunk persze. De most más miatt hívlak. -váltok témát, majd várok egy kicsit, mire újra nekikezdek a mondandómnak. -Beszéltem a fiúkkal, és szívesen találkoznának Lizzie-vel újra. Mindannyian ráérünk most szombaton, és annak érdekében, hogy ne zavarjanak meg bennünket a rajongók te és Lizzie eljöhettek az én házamba.
- Nekem megfelel. -válaszolja, én pedig még mindig mosolygok. Büszke vagyok magamra. Nem nagy dolog, de azonnal belement, vagyis jól csináltam úgy érzem. Ha valahová elvinnénk őt és Lizzie-t még túl korai lenne, még csak most ismerkedünk. Nem lenne igazságos ha kitennénk őt a rajongók és a média kereszt tüzébe, mikor az is lehet, hogy soha többé nem akar minket vagy engem látni.
Talán később majd elvihetem  máshová is, ha belemegy, hogy eljöjjön velem valahová...és ha újra Lizzie-vel kéne mennünk valahová, ami nem lenne annyira nagy probléma elmehetnénk egy kisebb parkba. A lehetőségek tárháza végtelen.
- Szükségem lenne a címedre akkor. -mondja, én pedig teljesen megfeledkeztem Brit-ről, mivel elkezdett ugatni, hogy ismét rá figyeljek. -Van egy kutyád? -kérdi.
- Igen, a neve Brit. -válaszolom.
- Lizzie most mégjobban szeret téged. Imádja a kutyákat, megőrül értük. -mondja kacagva.
- Biztos vagyok benne, hogy Brit is imádni fogja, szereti ha rá figyelnek. Mindegy...a címet majd elküldöm SMS-ben. Akkor szombaton? -kérdem meg újra a biztonság kedvéért.
- Szombaton...és Liam? -mondja, de sokkal komolyabban ezúttal.
- Igen?
- Köszönöm. Igazán nagyra értékelem mindazt, amit a húgomért teszel, tesztek. A világot jelenti a számára, akárcsak nekem. -folytatja, egy részem pedig csalódott emiatt a mondat miatt.  Nem is tudom mit vártam.
El akarom neki mondani, hogy ezt miatta csinálom, mert jobban meg szeretném ismerni, de inkább megtartom magamnak, úgy sem érdekelné. -Igazán nincs mit..és mondd meg Lizzie-nek, hogy Brit már alig várja, hogy találkozzon vele. De figyelmeztetem, hogy most tele van energiával, ha elkezdesz vele játszani, nem tudod leállítani. -mondtam.
- Az remek. Akkor legalább a húgom is hamarabb elfárad és könnyebben elalszik. Hamarosan találkozunk, Liam. -köszön el.
- Hamarosan találkozunk Darcy. -válaszolom.

Mindketten letettük, és miútán elraktam a mobilt a zsebembe még mindig ott volt az arcomon az a levakarhatatlan vigyor, de kezdek ideges lenni. Most csütörtök van, ami at jelenti, hogy két nap múlva újra láthatom és rájövök, hogy már régen voltam ennyire ideges.
Ez még csak nem is egy randi, emlékeztetem magam, de ez sem segít. Azon gondolkodom, vajon lesz-e esélyem arra, hogy kettesben lehessek vele. Talán beszélnem kellene Harry-vel, hogy szórakoztassa el Lizzie-t.

4.rész

Hali!Itt a legújabb rész, és köszönöm azt az 1 kommentet! Szóval....valószínüleg ez lesz az utolsó rész amit felteszek, mert úgy látom, hogy nincs értelme folytatnom, hisz visszajelzések sem érkeznek. Azt hittem, hogy érdekelni fog benneteket, az előző blogom nagy sikerére való tekintettel, de úgy tünik berozsdásodtam. Mindegy is, ami nem megy, amúgy sem kell erőltetni....Ennyi lettem volna akkor!!


Darcy szemszöge: 

"Ha megfogná a kezem, lehet hogy belehalnék a boldogságba."

Az egyik legszebb dolog ezen a világon az, amikor Lizzie-t boldognak látom. Nézzni, ahogyan körbe táncol, hatalmas mosollyal az arcán. Azóta meg sem állt, amióta visszajöttünk a dedikálásról. Amikor este lefeküdt, még akkor sem engedte el a CD-t, így a kedvenc plüssmacija is le lett cserélve. Szerencsére semmi sem történt az albummal reggelre, különben hatalmas zokogásban tört volna ki.Annyira boldog amiatt, hogy találkozhatott a fiúkkal, hogy másnak egész nap csakis arról mesélt. Korábban is megemlítette őket, de most semmi másról nem hallok, csakis róluk. Felfogtam, fel van dobva és szereti őket, és nyilvánvaló, hogy a fiúk is megkedvelték, de mégis azt kívánom, hogy bárcsak egy kicsit megnyugodna. Valamint az sem segít rajta, hogy Carter is folyton erről kérdezgeti.

- Mi történt még? -kérdezte, mire Lizzie ismét felpörgött. 
- Aztán Harry arra kért, hogy táncoljak, én pedig táncoltam, és mindenki megtapsolt. Aztán aláírták az albumomat. -mondta, majd szinte kiütötte Carter szemét vele. -Nézzd, itt van mind az öt aláírás...és Liam annyira cuki. Még mosolygós arcot is rajzolt.

Csak mosolyogtam, miközben feléjük sétáltam a teákkal és sütikkel. Annyira szereti Liam-et, és most már látom, hogy miért. Van benne valami, ami arra kéztet, hogy mindig visszamenjek ahhoz a pillanathoz, amikor a boltban beszéltünk. A szemei kedvesek a mosolya pedig őszinte. Ugy tünik, hogy Lizzie is látja és érzi, hogy milyen rendes srác és ezért kedveli annyira. 
- Darcy is kapott aláírást. -magyarázza tovább a kishúgom, majd elsprintel a szobámba, hogy kihozza a CD-met.
- Olyan izgatott, nem? -jegyzi meg Carter, mikor csak ketten maradtunk.
- Nekem mondott. Szinte magam előtt látom, ahogyan majd leadja az osztálytársainak, hogy találkozott a One Direction-al és hogy mennyire szerették. -mondtam.
Amint befejeztem a kis mondókámat Lizzie is visszatért a CD-vel. Annyira rohant, mintha valami szörny kergetné.
- Nézd, nézd, nézd. Itt van mind az öt aláírás. -ül bele Carter ölébe.
A barátom is vet rá egy pillantást, majd hirtelen elkerekednek a szemei és egy sunyi mosoly jelenik meg a szája szélén. Várjunk csak! Mégis, mit lát? Még csak meg sem nézztem a CD-t mióta hazajöttünk, azóta csakis Lizzie-vel foglalkoztam.
- Nem csak az van rajta. -mondja, majd látom, hogy a húgom még jobban extázisba esik, ha az egyáltalán lehetséges.
- Ezt meg, hogy értsem? -kérdem, majd megpróbálom elvenni tőle.
- Hát itt egy telefon szám, egy különleges üzenettel. "Szívesen látnálak újra, Liam" -olvasta fel, a szemeim pedig majdnem kiestek a helyéről. 

Ezt eddig miért nem láttam? Kikapom a kezéből, és tényleg igaza volt, itt van feketén fehéren. Liam Payne megadta a telefonszámát én pedig csak három nap elteltével vettem észre. 

- Fel kell hívnod. -kezd el ugrálni Lizzie Carter ölében. Valószínüleg nem tudatosította, hogy az, hogy megadta a számát és azt szeretné, hogy felhívjam valami mást jelent. Nem mintha valaha valami is történhetne, de akkor is, ennek az üzenetnek van egy relytett jelentése, és ha erre Lizzie rájön, akkor nagyon szomorú lesz.
- Uh...nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet. Rengeteg házid van, ő pedig valószínüleg nagyon elfoglalt, nem lenne ideje velünk lógni. -magyarázom, mire beveti a jól ismert kiskutya szemeket. Hogyan mondhatnék nem-et ennek az arcnak? 
- Kérlek, nagyon szeretnék újra találkozni velük. Kéééérlek! -könyörög, én pedig Carter-re nézek egy kis segítségért. Csak megvonta a vállát, de látom rajta, hogy nem érti, hogy miért vagyok elutasítól egy hírességgel ha már megadta a számát. Minden normális lány valószínüleg a földhöz vágná magát emiatt, és  lehet, hogy én is ha nem lenne Lizzie. De kontrolárnom kell magam. Attól félek, hogyha elmennénk valahová Liam-el és netán valami érdeklődést mutatna, amit Lizzie észrevenne, akkor abból csakis a baj lenne. De amúgy sem hinném, hogy Liam látna bennem valamit, valami különlegeset, őszintén azt sem értem, hogy miért adta meg a számát.
- Kérlek. -könyörög tovább. Miért? Nem hiszem el, hogy ezt kívánom, de remélem, hogy Liam csalódik bennem, így Lizzie-nek sem lesz semmi baja.

Előveszem a telefont a zsebemből, mire a húgom elkezd ugrándozni, mert tudja, hogy sikerült meggyőznie. Az, ahogy ez a kislány "befolyásolni" tud, lenyügöző. Van valami megmagyarázhatatlan tehetsége rá, én pedig erőtlen vagyok ilyenkor.
Egyik kezemben a mobillal a másikban a CD-vel tárcsázni kezdem Liam-et. Remegni kezdett, valami leírhatatlan érzés fogott el a gyomromban és nem tudom, hogy miért izgulok ennyire. Valószínüleg azért, mert tudom, hogy a végén csakis Lizzie fog sérülni. Igen, csakis ez lehet az oka, és semmi köze ahhoz, hogy pont Liam Payne-el fogok beszélni.
Hallom, hogy kicseng, de titkon azt remélem, hogy nem veszi rá, így lesz egy okom azt mondani Lizzie-nek, hogy miért nem jött össze, de aztán valaki felvette.
- Igen? -szól bele, én pedig tudom, hogy ő az. Ne kérdezt miért, egyszerüen tudom, akkor is, ha csak egyszer beszültünk. Hiszen, olyan sokszor hallottam már ezt a hangot a videóknak köszönhetően, amelyeket a húgommal nézztem.
- Uhhm...szia, itt Darcy, a zene boltból. Megadtad a számodat, és...
- Darcy! -szakít félbe, engem pedig meglep, hogy megkönnyebbültnek és ennyire boldognak hangzik. -Akkor így hívnak. Ezen gondolkodtam az utóbbi pár napban. -mondta, én pedig érzem, hogy arcomat elönti a pír.
- Igen. Sajnálom, hogy nem hívtalak eddig, de csak most vettem észre. -válaszolom, aki úgy mosolyog, mint Karácsony reggelén.
- Semmi baj, csak kissé aggódtam, hogy talán felteszed a számom a netre.
- Ne aggódj, sosem tennék ilyet. -válaszolom mosolyogva. A szemem sarkából látom, hogy Carter felvonja a szemöldökét.
- Tudom. Mondtam Zayn-nek is. Gondoltam, hogy nem tudnál ilyet tenni. Amikor aznap megláttalak, nem tudtam elképzelni, hogy bárkinek is ártani tudnál. -mondja, a szívem pedig nagyot dobban a szavai hallatán, valamint a gyomrom is furcsán reagál. Pillangók? Nem, az lehetetlen.
- Köszönöm, azt hiszem. -nem tudom, hogy mi mást mondhatnék, és kezdem kínosan érezni magam a csönd miatt.
- Szóval, ha már felhívtál és végre megvan a számod és a nevedet is tudom már, lenne kedved elmenni valahová? -kérdezte, én pedig valamilyen oknál fogva úgy éreztem, hogy  muszály igent mondanom, majd ránézztem Lizzie-re, aki türelmetlenül várta, hogy végre mondjak valamit. Az, hogy ránézztem eszembe jutatta azt, hogy valójában azért hívtam fel Liam-et, mert ő látni szerette volna, ezt az egészet miatta csinálom. Nem kéne így éreznem miközben Liam-el beszélek, nem kéne úgy éreznem, mint egy tini lánynak.
Lizzie-ért ezt az egészet csak is a barátság szintjén kell megtartanom. Falakat kell felépítenem közé is közém.
- Az jó lenne. Lizzie már alig várja, hogy újra találkozzon veletek. -válaszolok, de valami azt súgja nekem, hogy nem egészen erre a válaszra számított.
- Uh...Lizzie? -kérdezi. A hangjában pedig a csalódottságot és az összezavarodottságot vélem felfedezni.
- Igen, a kishúgom. Velem volt ő is, emlékszel? Táncolt és énekelt nektek. -magyarázom, miközben próbálom megtartani a vidám hanglejtésemet.
- Igen, emlékszem rá. Teljesen elvarázsolta a srácokat. -mondta, én pedig ráharaptam az alsó ajkamra, arra várva, hogy folytassa. -De, amikor elhívtalak arra gondoltam, hogy csak te és én lennénk. -folytatja én pedig szinte látom magam előtt ahogy elpirul és kényelmetlenül mozgolódik....én pedig rosszul érzem magam amiatt, hogy ilyen kínos helyzetbe hozztam.

Felállok a kanapéról, mert nem tudom, hogy akkor most mi is lesz ezek után. Kicsit össze vagyok zavarodva.
- Oh. -tettetek egy kis meglepettséget, pedig a legelejétől tudtam, hogy mit is szeretne ebből az egész dologból kihozni. -Akkor viszont nem vagyok benne biztos. Anya nincs itthon, nekem pedig folyton Lizzie-re kell vigyáznom. Nem hiszem, hogy eltudnék így menni. -válaszolok, és nem tudom miért, de szúró érzést éreztem a mellkasomban.
- Nos, akkor gyere vele. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk is örülnének, hogy újra láthatják Lizzie-t. -mondta, én pedig nem mondhattam így nem-et, hiszen mindvégig az volt a cél, hogy Lizzie újra találkozhasson velük.
- Legyen. A húgom is nagyon izgatott. hogy újra láthat benneteket. Csak mond meg, hogy hol és mikor? -válaszolom, és elhesegetem az összes önző gondolatot a fejemből.
Az egyik részem azt súgja, hogy Liam rendes srác és kellene adnom neki egy esélyt. Hiszen, nyilvánvalóan valamiért érdeklem, legalábbis eddig érdekeltem és megszeretett volna jobban ismerni, de én szó szerint az arcába csaptam az ajtót.
- Előbb hadd beszéljek a fiúkkal, hogy megtudjam mikor érünk rá mindannyian, és majd akkor felhívlak, oké? -kérdi, amire én csak bólintok, csak később jut el a tudatomig, hogy nem is látta.
- Nekem megfelel. Akkor majd még beszélünk. -felelem, majd várok pár másodpercet, hogy halljam a válaszát.
- Igen, hamarosan hívlak Darcy. -van valami abban, ahogyan kimondja a nevemet, azonnal elönt a libabőr. De akkor is ignorálnom kell ezeket az érzéseket és csak kedvesen mosolyogni.
- Oké. Szia Liam. -köszönök el, majd lerakom a telefont.

Megfordulok, így Lizzie és Carter várakozó tekintetével találom szemben magam. Lizzie reményekkel telve mosolyog rám, Carter pedig csak egyszerüen össze van zavarodva. Leülök közéjük, újra elveszem az asztalról a bögrémet és lassan elmesélek nekik majdnem mindent.
- Majd még fel fog hívni, hogy elmondja mikor és hol találkozhatnánk. Azt mondta, hogy a srácok alig várják, hogy újra láthassanak téged. -mondom. Látom, hogy Carter észrevette, hogy van még valami, amit nem mondtam el, és nagyon hálás vagyok érte, hogy nem erőlteti Lizzie előtt.
Vár addig, amíg csak ketten vagyunk, de akkor sem vagyok benne biztos, hogy elakarom mondani neki.