5.rész

Sziasztok!Itt lenne a legújabb rész, azért remélem tetszeni fog. Az előző részhez pedig köszönöm a 2 kommentet, remélem ehhez a részhez is érkezik legalább ennyi :/


Liam szemszöge:

"Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk."


Tudtam, tudtam, hogy nem kellett volna ezt tennem. Teljesen hülyét csináltam magamból. Hogy lehettem ennyire idióta, hogy csak így elhívtam randizni, hisz nyílvánvaló, hogy őt egyáltalán nem érdeklem. Egyszerüen csak csendben kellett volna maradnom, ahelyett, hogy így lejárattam magam.
Nem hiszem el, hogy ezt csináltam, még akkor sem, hogyha ő nagyon kedvesen reagálta is le ezt az egészet. Hiszen nevethetett is volna rajtam, vagy csak egyszerüen rámcsaphatta volna a telefont, mikor megtudta, hogy mit is akarok, de nem tette ezt....és mindezek ellenére, amúgy is látni fogom még.
Darcy....ez a név tökéletesen illik rá, már nem is tudnám elképzelni más névvel.De először még van egy kis problémám amit meg kéne oldanom, és ahhoz beszélnem kell a fiúkkal. Zayn valószínüleg örülni fog nekem, Louis csak ki fog gúnyolni, amiért kikosaraztak. Ez az első alkalom, hogy a szakítás óta elhívok egy lányt valahová, és pont úgy sül el, hogy a fiúknak plussz egy kislánynak is részt kell benne vennie. Nem pont így terveztem.
Gyorsan írtam egy SMS-t Zayn-nek, hogy Darcy felhívott, és hogy senkinek sem adta meg a számomat. Csak emiatt aggódott.
Amint elküldtem az üzenetet Zayn azonnal felhívott.
- Na, hogy ment? Már azt hittem, hogy nem fog felbukkanni. -szólal meg köszönés nélkül.
- Nem úgy, ahogy vártam. -válaszolom, majd leülök a kanapéra. Eddig Brit aludt rajta kényelmesen, és amint leültem azonnal felébredt valami nassiért könyörögve. Komolyan mondom, néha olyan mint egy macska. -Elhívtam valahová. -bököm ki.
- Szép munka haver! Már ideje volt, hogy továbblépj....és mikor lesz a randi? -kérdezi, én pedig összeszorítom a szemeimet. Még mindig kínosan érzem magam ha csak rá gondolok.
- Az a baj, hogy először nem igazán értette. Azt gondolta, hogy rá és a húgára gondoltam. -mondtam.
- Ouch...sajnálom. Mit csináltál utána?
- Látod, pont ezért van rátok szükségem. Azt mondtam, hogy szívesen lógnánk velük újra. Azt mondtam, hogy mindannyian nagyon szeretnénk újra találkozni Lizzie-vel. -folytatom, mire Zayn néhány másodperc néma csenddel válaszol.
- Ki az a Lizzie? -kérdezi, én pedig legszívesebben már a falat kaparnám.
- Lizzie az a kislány, aki Darcy-val volt aznap. Most pedig fel kell hívnom, és megmondani neki, hogy mikor van időnk találkozni velük. -magyarázom.  De mégis miért csinálom mindezt?
- Nagyon odavagy érte, ugye? Az, hogy mindezt végigcsinálod miatta, mindent elmond.
- Azt hiszem. De még mindig nem vagyok benne biztos, hogy miért is csinálom mindezt. Még azt sem tudom, hogy miért adtam meg neki a számomat, ha már itt tartunk. Valószínüleg csak egy nagy hiba volt. Mit csinálok én Zayn? -kérdem, mert kezdek nagyon összezavarodni. Nem tudom, hogy mi vett rá arra, hogy leírjam a számomat aznap, vagy hogy elhívjam valahová, holott csak egyszer beszéltünk.
- Szerintem csak próbálkozol, itt az ideje továbblépni, és ha ez nem is jönne össze, akkor is legalább megpróbáltad. -válaszolta, én pedig tudtam, hogy igaza van.
Legalább ismét úgy érzem magam, mint egy normális srác, tele kétségekkel és megfelelési vággyal egy lány iránt. Amióta szakítottam Danielle-el, és megkezdtük a külön életünket randiztam néhány lánnyal. Semmi komoly, csak lányok, akikkel különböző bulikban találkoztam, de soha nem lett belőle semmi. Csak egy éjszakás kalandok. Sosem hívtam fel őket újra, de nem is ígértem nekik, úgyhogy nem is volt miről beszélni. Azelőtt sosem éreztem kényelmetlenül magam, de Darcy-val már most minden más, pedig még nincs is semmi.

- Szerinted a fiúk belemennek majd? -kérdem Zayn-t.
- Szerintem Harry kérés nélkül is belemenne, ezáltal Louis is melléd áll majd. Niall pedig nem probléma. -válaszolta, én pedig reménykedtem, hogy igaza van.
- Köszi Zayn, akkor beszélek Harry-vel. -köszöntem el.
- Sok szerencsét. -válaszol, majd leteszem a telefont. Azonnal fel is hívom Harry-t, csak még megetetem Brit-et, szegény már nagyon türelmetlen, de egyszerre boldog is, mert látja, hogy most, hogy letettem a telefont csakis ráirányul a figyelmem.

Szerencsére a fiúkkal minden rendben van, most pedig idegesen várom, hogy Darcy felvegye a telefont.
Mi van ha meggondolta magát, vagy úgy véli, hogy ez mégsem jó Lizzie-re nézzve. Mi van, ha ismét hülyét csinálok magamból? Nem tudok megállni, a szoba egyik sarkából a másikig járkálok idegesen Brit-el a nyomomban.
Zayn-nek igaza volt, Harry azonnal belement, akárcsak Louis. Niall szintén kisegít, még szerencse, hogy ilyen barátaim vannak, nem tudom mi lenne velem nélkülük.
Most már csak beszélnem kell Darcy-val, és elmondani neki a részleteket. A fejemben már annyi lehetőséget végigjátszottam, és egytől-egyig mindegyikben visszautasított, de ezúttal kedvesség nélkül.
Az egyik részem azt mondja, hogy sosem tenne ilyet, de a másik emlékeztet rá, hogy nem ismerem őt, így bármi történhet.
- Liam? -veszi fel a telefont, én pedig azonnal elmosolyodok, amint meghallom  a hangját. -Hogy vagy? -kérdi kedvesen. Egy lány, aki így beszél az sosem lenne durva, igaz?
- Jól, és te? -kérdem vissza, és végre leülök, egy kissé megnyugodva. Valamilyen oknál fogva, az hogy vele beszélek máris jobb kedvre derít, és szinte magam előtt látom a mosolyát ahogy beszélünk. Kedves és törődő, akárcsak aznap a boltban amikor találkoztunk.
- Remekül. Lizzie-nek segítek épp a házi feladatban, bár most épp rám figyel, ahelyett, hogya  feladatát oldaná. -válaszolja, én pedig még jobban elmosolyodok, mert szinte magam előtt látom ezt a jelenetet. -Hogy mennek a dolgok? Minden rendben? -kérdi, én pedig szinte érzem a hangjában a törődést.
Furcsa, hogy azt érzem, hogy úgy törődik velünk, mint "normális" fiúkkal, annak ellenére, hogy nem is ismerem őt?
- Igen, minden rendben. Sok a munka, de ez az amit szeretek. -válaszolom, még mindig mosolyogva. Britt az ölembe huppant, próbálta magára vonni a figyelmemet újra. Esküszöm, van ez a macska komplexusa, vagy csak Harry szoktatta rá erre. Az én macskabolond barátom.
- Az remek. De azért tudd, hogy hol a határ, oké? A rajongóid biztosan nem szeretnék ha elájulnál a színpad közepén. -és újra itt az együttérzés, mintha mindig is velünk lett volna, és a gondunkat viselné.
- Vigyázunk persze. De most más miatt hívlak. -váltok témát, majd várok egy kicsit, mire újra nekikezdek a mondandómnak. -Beszéltem a fiúkkal, és szívesen találkoznának Lizzie-vel újra. Mindannyian ráérünk most szombaton, és annak érdekében, hogy ne zavarjanak meg bennünket a rajongók te és Lizzie eljöhettek az én házamba.
- Nekem megfelel. -válaszolja, én pedig még mindig mosolygok. Büszke vagyok magamra. Nem nagy dolog, de azonnal belement, vagyis jól csináltam úgy érzem. Ha valahová elvinnénk őt és Lizzie-t még túl korai lenne, még csak most ismerkedünk. Nem lenne igazságos ha kitennénk őt a rajongók és a média kereszt tüzébe, mikor az is lehet, hogy soha többé nem akar minket vagy engem látni.
Talán később majd elvihetem  máshová is, ha belemegy, hogy eljöjjön velem valahová...és ha újra Lizzie-vel kéne mennünk valahová, ami nem lenne annyira nagy probléma elmehetnénk egy kisebb parkba. A lehetőségek tárháza végtelen.
- Szükségem lenne a címedre akkor. -mondja, én pedig teljesen megfeledkeztem Brit-ről, mivel elkezdett ugatni, hogy ismét rá figyeljek. -Van egy kutyád? -kérdi.
- Igen, a neve Brit. -válaszolom.
- Lizzie most mégjobban szeret téged. Imádja a kutyákat, megőrül értük. -mondja kacagva.
- Biztos vagyok benne, hogy Brit is imádni fogja, szereti ha rá figyelnek. Mindegy...a címet majd elküldöm SMS-ben. Akkor szombaton? -kérdem meg újra a biztonság kedvéért.
- Szombaton...és Liam? -mondja, de sokkal komolyabban ezúttal.
- Igen?
- Köszönöm. Igazán nagyra értékelem mindazt, amit a húgomért teszel, tesztek. A világot jelenti a számára, akárcsak nekem. -folytatja, egy részem pedig csalódott emiatt a mondat miatt.  Nem is tudom mit vártam.
El akarom neki mondani, hogy ezt miatta csinálom, mert jobban meg szeretném ismerni, de inkább megtartom magamnak, úgy sem érdekelné. -Igazán nincs mit..és mondd meg Lizzie-nek, hogy Brit már alig várja, hogy találkozzon vele. De figyelmeztetem, hogy most tele van energiával, ha elkezdesz vele játszani, nem tudod leállítani. -mondtam.
- Az remek. Akkor legalább a húgom is hamarabb elfárad és könnyebben elalszik. Hamarosan találkozunk, Liam. -köszön el.
- Hamarosan találkozunk Darcy. -válaszolom.

Mindketten letettük, és miútán elraktam a mobilt a zsebembe még mindig ott volt az arcomon az a levakarhatatlan vigyor, de kezdek ideges lenni. Most csütörtök van, ami at jelenti, hogy két nap múlva újra láthatom és rájövök, hogy már régen voltam ennyire ideges.
Ez még csak nem is egy randi, emlékeztetem magam, de ez sem segít. Azon gondolkodom, vajon lesz-e esélyem arra, hogy kettesben lehessek vele. Talán beszélnem kellene Harry-vel, hogy szórakoztassa el Lizzie-t.