6.rész

Sziasztok!Itt lesz a legújabb rész, remélem tetszeni fog! :)

Darcy szemszöge:

" Mérd azzal a sikert, hogy miről kellett lemondanod azért, hogy megkaphasd. "

Mire odaértünk Liam házához egy kis késéssel, mivel a GPS-nek hála majdnem eltévedtünk, olyan ideges voltam, mint még talán soha azelőtt. Lizzie annyira izgatott, hogy nem bír megállni egy helyben, én viszont úgy érzem, hogy legszívesebben elfutnék. Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen ideges, hiszen ez csak egy kis összejövetel néhány fiatal között, semmi különleges nincs ebben. Lizzie bíztatóan megszorította a kezem, mert észrevette, hogy milyen ideges is vagyok. Nagyon figyelmes kislány, és jobban ismer engem mindenkinél így az idegességem is hamar feltünt neki.- Ne aggódj Darcy. Szeretni fognak majd, annyira akárcsak én....Várjunk csak, az lehetetlen, senki sem szereti úgy Darcy-t ahogyan én. -mormogta magának az orra alatt. -Kedvelni fognak, biztos vagyok benne. -javította ki magát.Megszerettem volna ölelni, de helyette inkább összeborzoltam a kósza fürtjeit. Egy  hangos kacaj hagyta el a száját, majd megpróbálta megigazítani a haját. Miután elkészült, elindultam, hogy becsengessek. 

Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó, és egy mosolygós Liam-el találtuk szembe magunkat.  
- Darcy, Lizzie...sziasztok. -köszönt, majd a szeme megállapodott rajtam, de ezt inkább próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Szia Liam. -köszönt a kishúgom eléggé bepörögve. Liam csak mosolygott rajta, majd letérdelt elé, hogy egy magasságban legyenek.
- Hogy vagy? Készen állsz a mókára? A fiúk már alig várják, hogy lássanak, valamint van még itt valaki, aki már szintén nagyon megszeretne ismerni téged. -szólalt meg Liam kedvesen. A szemei kissé összehúzódtak a hatalmas mosolya miatt, ami szétterült az arcán.
Aranyos mosolya van, megdobogtatja a szívemet.
 De ezeket az érzések jó mélyen elásom magamban, nem engedhetem meg magamnak, hogy így érezzek. Lizzie miatt vagyok itt, azért mert ő megszeretné ismerni a fiúkat és összebarátkozni velük. Nekem itt most nincs fontos szerepem, csak azért vagyok itt, hogy tudjam ő rendben van.
- Tényleg? Istenem! Most a kutyádról beszélsz? -kérdezte, majd újra ugrándozni kezdett, mire Liam csak mosolyogva bólintott.
Vicces, hogy annak ellenére, hogy hatalmas rajongójuk, ugyanúgy viselkedik velük, mint bármelyik másik sráccal, mint mondjuk Carter-el. Pedig még csak egy kisgyerek. Nem sír, vagy sikolt a képükbe mint a legtöbb rajongójuk.
- Biztos vagyok benne, hogy Brit imádni fog. Gyere be, és ismerd meg, a nappaliban van a fiúkkal. -mondta, majd Lizzie felém fordult, mire én csak bólintottam, így tudta, hogy nyugodtan bemehet. Liam megmutatta az irányt, hogy merre menjen ő pedig olyan gyorsan besprintelt, mint akit üldöznek.  Nem tudom megállni mosolygás nélkül azt, hogy mennyire izgatott. Itt van előtte Liam Payne, a jövőbeni férje, ahogyan ő azt mondani szokta, de őt mégis jobban érdekli a kutyája.
- Tele van energiával, nemde? -nézett rám Liam, majd felállt. A tekintetét éreztem magamon, de én nem tudtam ránézni, még mindig arra felé fordítottam a fejem, amerre Lizzie elszaladt.
- Olyan, mint bármelyik 9 éves, gondolom. -válaszolom, kerülve a tekintetét.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél Darcy. -mondtam, én pedig végig azt mondogattam magamnak, hogy nem érzek semmit akkor, mikor kimondja a nevem.
- Nem, én köszönöm amiért eljöhettünk. Lizzie nagyon boldog emiatt. -válaszoltam.
- Na és mi van veled? Te nem vagy izgatott? -kérdezte, én pedig ezúttal a szemébe nézek, mivel nagyon meglepett ezzel a kérdéssel. Komolyan kérdezte, láttam rajta, tudtam arra vár, hogy válaszoljak, de nem hiszem, hogy helyes lenne ha bármit is mondanék.
- Menjünk a többiekhez. Biztos akarok benne lenni, hogy Lizzie odatalált hozzájuk. -mondtam, majd elindultam arra az irányba, amerre egy perccel ezelőtt a húgom is.

Hallottam, hogy egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Magam sem tudtam, hogy izgatot vagyok-e amiatt, hogy idejöttem. Az idegesség és az izgalom nem ugyanaz, így nem tudom. Olyan meszire hesegettem minden érzést amennyire csak lehetett. Ha utat engedek az érzéseimnek, tudom, hogy a végén olyan dolgokba is belevinnének amelyek miatt Lizzie csak szenvedne.
Liam végig mellettem sétált, de egyikünk sem szólalt meg. Kínos csend volt, olyan amely, lassan az őrületbe kergetett, így inkább alaposan szemügyre vettem a házát, hogy lefoglaljam magam.
Hatalmas ház, tiszta...de ez gondolom azért, mert van valami takarítónője aki ezeket a dolgokat elvégzi helyette. Nem nézem ki belőle, hogy szeret takarítani. A dekoráció egyszerű és sötét. Néhány dolog azért elárul egy-két dolgot Liam ízléséről is, amelyek megmosolyogtatnak. Poszter kollekció volt a falon a Toy Story-ról, néhány Batman és más akcióhős figura. Platina lemezek a falon, valamint a Britt Award díj, és kettő Video Music Awards díj. Valószínüleg felvett valakit, hogy pofozza ki a házat, de benne van azért az ő saját stílusa is.
Elérkeztünk egy nagy szobához, ami valószínüleg a mozi terem lehet. A falon egy hatalmas plazma TV volt, kényelmes fotelek, kanapé, kávézós asztalok. Egy egész szekrény tele filmekkel, filmek posztereivel a falon, Disney filmek. Itt is voltak akció figurák, sőt egy-két mesefigura is különböző rajzfilmekből.
Még Woody is ott volt az egyik polcon Buzz Lightyear mellett.
Fültől fülig mosolyogtam amikor megláttam ezt a szobát, és valami azt súgta nekem, hogy valószínüleg ez Liam kedvenc helye az egész házban.
- Aranyos. -szólalok meg, majd észreveszem, hogy a húgom egy labrador retviever kutyával játszik. Ez biztosan Brit lesz, még nagyon fiatal lehet, hisz tele van energiával.  Harry ott van mellette, úgy nevet és kacarászik, mintha ő is 9 éves lenne.

- Srácok, ő itt Darcy. -mutatott be Liam, ezzel magamra vonva mindenki figyelmét, még Brit-ét is, aki elkezdett ugatni és ugrálni, ahogy meglátta Liam-et, majd elkezdett felénk futni. Megállt előttem, alaposan szemügyre vett, majd egy határozott mozdulattal rám ugrott. Nyalogatni kezdte a kezemet, és ide-oda csóválta a fejét. -Wow, már most nagyon kedvel téged. -mondta Liam.
- Imádnivaló. -válaszoltam, még mindig a kutyával játszva. Majd Liam tapsolt egyet, mire Brit egy kissé megnyugodott és leült elé, de látszott rajta, hogy ismét ugrani fog. Elővett egy sütit a nadrágja zsebéből és a kutya felé nyújtotta, aki azonnal el is fogadta azt.
- Szia Darcy. Mi már ismerjük egymást, de meg tudsz bocsájtani, amiért akkor nem figyeltem rád teljesen? -kérdezte Harry vigyorogva.
- Persze, teljesen megértem. -válaszoltam.
- A húgod nagyon aranyos. -folytatta, majd Lizzie felé nézett, aki próbálta magára vonni Brit figyelmét, de nem jár túl sok sikerrel, mivel Britt egy újabb sütiért kuncsorog Liam-nél.
- Imádom. -válaszolom, majd ránézek Lizzie-re. -Nagyon boldog, amiért ma itt lehet veletek. Nagyon köszönöm, amiért megteszitek ezt érte. -mosolyogtam Harry-re.
- Nekünk megtiszteltetés. -szólalt meg Louis, majd felém lépett. Nagyon elragadó kislány.
- Azért nem kell ennyire dicsérni, még elbízza magát. -válaszolom, mire a fiúk csak egy nevetéssel válaszolnak.
Majd Niall és Zayn is elém léptek, hogy köszönjenek. Mindannyian nagyon kedvesek és aranyosak, viszont Liam el sem mozdul mellőlem. Lizzie-nek végre sikerült magára vonnia Brit figyelmét, majd elkezdtek körbe szaladgálni a szobában. Hála Istennek, hogy nagy ez a ház, különben már minden a földön lenne darabokra törve.
- Kérsz esetleg egy teát, vagy valami mást? Az emberek számára is van ám sütim, csak nem a zsebemben. -szólalt meg Liam, mikor leültünk a kanapéra, míg Lizzie, Harry, Niall és Louis a kutyával játszottak. Négyen egy kutya ellen, ennek ellenére mégis a kutya áll nyerésre, és sehogy sem tudták elkapni.
- Egy tea jól esne. Szükséged van esetleg segítségre? -kérdezem, mire felállt és egy mosollyal reagált.
- Gyere velem, ha szeretnél. -válaszolt, mire én is felálltam és követtem a konyhába.
A konyha hatalmas és gyönyörű, minden egyes séf vagy olyan olyan ember álma, aki szeret főzni. Nem igazán vagyok egy nagy szakács, de azért eligazodok a konyhában.
Nem szoktam sokat főzni, de esküszöm, hogy egy ilyen konyhában szívesen tölteném a délelőttöket.

Valahogy nem tudtam elképzelni azt, hogy Liam a konyhában tevékenykedne. Vajon eddig mennyi időt tölthetett itt? Azzal az életmóddal, amelyet ő folytat, hogy sosincs itthon, ez a ház valószínüleg folyton üres lehet. Ki vigyázz Brit-re, amikor ő nincs itthon?
Gondolom, hogy ez pont olyan helyzet, amilyenben anya is van. Van otthona, de több időt tölt hotelekben, mint a saját házában. Pont ezért, amikor ránézek Liam-re, amint a konyhában forgolódik sajnálatot érzek iránta.
Igaz, egy valóra vált álom az élete, hiszen ki ne akarná beutazni a fél világot, milliókat keresni, TV-ben és újságokban szerepelni. De ugyanakkor csomó minden kimarad az életéből, és nem csak az övéből, hanem mind az öt fiú életéből. Olyan dolgok, amelyek fontosak. Például az otthon biztonsága, stabilsága. Vajon hiányolja a családját? Milyen gyakran láthatja őket? Egyszer egy hónapban?...én biztosan nem bírnám ki.
- Jól vagy? -kérdezte, mire én csak bólintottam. Túl sokáig néztem, ő pedig észrevette.
- Igen, csak gondolkodtam. -válaszoltam.
- Miről? -tett fel egy újabb kérdést. Láttam rajta, hogy tényleg érdekli.
- Az életedről. Csak összehasonlítottam az anyáméval. Sokat utazol, és alig töltesz valamennyi időt idehaza. Azon gondolkodtam, hogy ez biztosan nehéz és szomorú lehet.
Sajnálom, semmi közöm hozzá, én csak....
- Minden rendben. -szakít félbe. -Tényleg szomorú, gyakran hiányoznak az itthoniak,a családom a régi barátaim, amikor elutazom. Nem fogok hazudni neked, hihetetlen érzés túrnézni és interjúkat adni, de ugyanakkor néha azt kívánom, hogy bárcsak újra normális életem lehetne. Anélkül csinálni valamit, hogy a fél világ tudna róla, vagy csak egyszerüen otthon maradni az ágyban, és anyával lenni. De ezek a dolgok már nem lehetségesek a számomra többé, és hiányzik ez a szabadság, azt hiszem. De azért mert híres vagyok, ezzel fizetek érte, nem? Mindennek van ára, és a hírnév sem kivétel ez alól. -folytatta, én pedig meglepődtem az őszinteségén és azon, hogy így megnyúlt előttem.
Azt vártam, hogy majd azt fogja mondani, hogy az egész nem nagy dolog, hogy szereti amit csinál, és nem számít, hogy emiatt fel kell áldoznia bizonyos dolgokat.
Hiszen minden híresség ezt mondaná egy rajongónak, csak hogy megmutassák, hogy ők milyen keményen állják a média világát. De Liam őszinte, nem zavarja ha emiatt kisfiúnak nézik vagy kinevetik az őszinte válasza miatt.
Azt hiszem, hogy ez teszi őt igazán felnőtté, kimeri mondani, amit komolyan gondol.
Az, hogy bevallotta, hogy hiányzik neki az anyukája, és nem tartozik neki elszámolással megmutatta nekem, hogy mennyire bizonytalan a döntéseinél. Tudja, hogy mi hiányzik neki, és nem fél azt bevallani.

Mosolyogtam, és fura dolgot éreztem a mellkasomban, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.
- Sajnálom. -mondtam, mire újra meglepettséget láttam a szemeiben. Ugyanazt a meglepettséget, mint az első találkozásunkkor.
Néhány másodpercig csak néztünk egymás szemeibe, mozdulatlanul, és úgy éreztem, hogy a világ megszünt körülöttünk és csak mi létezünk.
Hallottam a víz forraló kattanó hangját, ami jelezte, hogy a víz már megfelelő hőmérsékletű, vagyis felforrt, de ennek ellenére egyikünk sem tett egy lépést sem, a szívem pedig gyorsabban kezdett verni.
- Köszönöm. -válaszolta kedvesen.
Nem szóltam semmit, csupán bólintottam. Csendben álltunk egymással szemben, a másik tekintetét fürkészve, mire Niall lépett be a konyhába hatalmas hanggal.
- Sok sütire lesz szükségünk. Talán néhány sandwich-re is, és chips-re és talán popcorn-ra is. Tudod, éhes vagyok barátom. -sorolta, észre sem véve, hogy épp mi t˜örtént a konyhában.
Végre elfordítottam a tekintetek Liam-ről, és azonnal éreztem, hogy az arcomat elöntötte a pír. Nem nézhetek újra rá, nem engedhetem meg magamnak, mert abból semmi jó nem sülhet ki!

Remélem tetszett! :) ...a kommentekért hálás lennék. :)Valamint mi a véleményetek Liam új tetkójáról? ...nekem nagyon bejön! :P