8.rész

Remélem tetszeni fog ez a rész is, az előzőhöz pedig köszönöm a kommenteket.Szerintem ez elég unalmas lett, de kellett egy ilyen átvezető rész is.Már csak azt szeretném megkédezni, hogy csak nekem rossz és lassú a blogspot a részek begépelésénél? :/
Darcy szemszöge:

- Harry annyira kedves. Louis pedig folyton megnevettetett. Niall nevetése élőben pedig sokkal jobb, mint a videókban, Zayn pedig szintén nagyon őrüôlt. -áradozott a húgom a fiúkról, és, hogy mennyire csodálatos volt ez a délután a velük.Csak bólintottam és mosolyogtam rá, néha válaszoltam neki, csak hogy tudja, hogy figyelek. Elképesztően boldog volt, számomra pedig csakis ez a fontos, mindezt miatta csináltam. Az igaz, hogy kínos is volt egy részből a számomra, főleg azok a dolgok miatt, amiket elmondott a fiúk előtt, de túlélem. Nem annyira nagy dolog. Csak néhány bizonyíték arra, hogy mennyire is vagyok fura. Carter folyton azt hajtogatja nekem, hogy többet kéne eljárnom, elfogadni azokat a randi meghívásokat amelyeket kapok, de valahogy nem vagyok rá képes. A lehetőségek listáján számomra a randizás nagyon a végén van. Fontosabb dolgok vannak, amelyekkel törődnöm kell, mint például a húgom. Csakis én vagyok neki, amikor anya nincs itt, és én döntöttem úgy, hogy vigyázok rá és gondját viselem, ahelyett, hogy valakire rábíznám.
Leginkább Liam lakása járt a fejemben és az, hogy a mai nap után, vajon mit gondolhat rólam. Valószínüleg azt hiszi, hogy ciki és unalmas vagyok, ami persze nem meglepő, de akkor sem tetszik az az ötlet, hogy ezt hiszi rólam. Tudom, hogy nem kellene a véleményével törődnöm, de mégis érdekel, ezt pedig nem tudom elfogadni.Nem tudom letagadni azokat a dolgokat, amelyek közte és köztem történtek a konyhában. Azt, hogy a szívem mennyivel gyorsabban vert, a pillangókat a gyomromban, de ugyanakkor tudom, hogy ezt nem szabad megengednem magamnak, mert azzal megbántanám a húgomat. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak, olyan nem történhet meg.- Na és mi van Liam-el? -kérdem, majd leszidom magam a sárga földig, miután tudatosítottam, hogy mit is kérdeztem. Nem tudom megállni, hogy ne rá gondoljak. - Pontosan olyan, amilyennek elképzeltem, Darcy! Veled is olyan kedvesen viselkedett. Hát nem elképesztő? -kérdeztem, én pedig éreztem, hogy a  szívem kihagyott egy ütemet.- Igen, az. -válaszoltam őszintén, közben az utat figyelve. Nem ismerem még őt annyira, de azt érzem, hogy egy remek ember.

- Igen, azért ő a kedvencem, de mindannyiukat szeretem. -válaszolta, én pedig elengedtem egy halk kacajt. Sosem gondoltam volna, hogy képes lesz még ennél is jobban szeretni a One Direction-t, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Nyilvánvaló, hogy most, hogy személyesen is megismerte őket, még jobban odavan értük. -Alig várom, hogy újra lássam őket. -mondta, majd éreztem, hogy a szívem ismét "megőrült".
A gondolat, hogy újra látni fogom őket, szinte összefacsarta a gyomromat, és az, hogy tudom Liam is ott lesz, egyáltalán nem segített ezen az érzésen. Még sosem éreztem ilyet azelőtt., és annak ellenére, hogy még "új" vagyok ebben, pontosan tudom, hogy mi ez, nem vagyok idióta. Rengeteg könyvet olvastam, valamint megszámlálhatatlan filmet láttam már erről. A diagnózis pedig az, hogy belezúgtam Liam-be.
De a belezúgásnak van ellenszere, igaz? Teljesen figyelmen kívül hagyhatom az érzéseimet, és azt tettethetem, hogy semmi sem történt igazából: de valami azt súgja nekem, hogy az nem lesz egyszerű, ha folyton a közelemben lesz. Hogyan kerülhetném el, ha Lizzie imád a fiúkkal és vele lenni? Hogyan állíthatnám meg azt az érzést, amit akkor érzek, amikor rá gondolok.
Hirtelen a figyelmen kívül hagyás nem is tűnik már annyira egyszerűnek.
- Elmondott majd a barátaidnak is. -kérdeztem tőle, ezzel is elterelve a gondolataimat, Liamr-ről.
- Persze, hogy nem. -vágta rá azonnal, ami kissé meglepett. -Sosem értenék meg. Azt akarnák, hogy kérjek nekik autógrammot és hogy találkozzanak velük. Nem akarok olyan lenni, mint a többi rajongó, és ha azt akarom, hogy továbbra is kedveljenek, jól kell viselkednem, és nem megzavarni őket ilyenekkel, igaz? Plusz, nem igazán szeretem az osztály társaimat, ezt te is tudod. -mondta, én pedig bólintottam.

Lizzie remek gyerek, olyan aki sosem kerül semmilyen bajba, de nem is társasági lény. Jól kijön minden osztálytársával, de igazából nem a barátai. Néha játszik velük, de nem igazán járnak össze. Azt mondja azért, mert néha mind idióták, és azt hiszik már felnőttek,pedig még csak 9 évesek.
Arra tanítottam Lizzie-t, hogy annyira élvezze ki a gyerekkorát, amennyire csak tudja, sose siessen el dolgokat, hiszen mindennek meg van a maga ideje ha akarjuk, ha nem. Nincs értelme sietni a felnövést. Néhány év múlva már tinédzser lesz, és nem akarna majd megbánni bizonyos dolgokat. Mindig azt mondogatom neki, hogy a gyerekkor az élet legjobb része, és tudom, hogy megérti azokat, amiket mondok neki. Néhány ember azt mondja, hogy néha túlságosan is gyerekes, hogy úgy viselkedik mintha 6 éves lenne, de én boldog vagyok, hogy olyan, amilyen és tudom, hogy ő is. Pontosan ezért szeretek olyan sok időt velem, Carter-el és az állatokkal tölteni. Azt mondja, hogy mi, és az állatok sosem ítéljük őt azért, mert nem akar felnőni, mint az osztálytásai, hogy mi megértjük, hogy szeret gyerek lenni, és addig az is szeretne lenni, ameddig csak lehet. Nem fél a felnövéstől, annak ellenére, hogy egyszer a tanárnője azt mondta nekem, csak teljesen kihasznál minden egyes pillanatot az életében, addig, amíg van rá lehetősége.
- Plusz, azt akarom, hogy továbbra is kedveljen téged. Liam nagyon kedvesen viselkedik veled. -mondta, én pedig megfeszültem egy kicsit. Talán észrevette azt, ahogyan Liam néz rám.
Dühös vagyok magamra, amiért azt a kellemes melegséget érzem a mellkasomban, amikor arra gondolok, hogy Liam másképp bánik velem. Nem kellene így éreznem, ha megakarom védeni a kishúgomat.
- Az talán rossz? -kérdem meg őt óvatosan, majd rápillantok egy másodpercre.
- Persze, hogy nem. Minden olyan fiút szeretek, aki rendesen viselkedik veled, azért mert szeretlek és megérdemled. Tetszik az, ahogy rád néz. -magyarázta, én pedig erősebben szorítottam a kormányt. Annyira félek, hogy rájön, hogy miért is néz rám úgy, ahogy.
- Talán hasonlítok valakire, akit ismer. -próbálok valamit kitalálni, de ezzel még magamat sem tudnám meggyőzni.
- Azt nem hiszem. Emlékszel, amikor megnéztük A kis hableányt. -kérdezte, mire bólintottam, és megpróbáltam rájönni, hogy vajon most mit akar ezzel. -Pontosan úgy néz rád, ahogyan Eric is néz Ariel-re, amikor együtt vannak a kastélyban.
Nagy lélegzetet vettem, hogy a szemem továbbra is az úton tudjam tartani Tudja, észrevette, hogy valami van itt. Fogadok, hogy Liam nem néz rám úgy, ahogyan azt Lizzie állítja, valószínüleg nem vagyok az a fajta lány, akiben bármit is észrevehetne.
- Nem hiszem. -mondom halkan, majd átkozom magam, amiért nem tudok egy jobb kifogást kitalálni a számára.
- Nekem tetszik. -mondta, én pedig úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elveszthetem az uralmat a kocsi felett. Gyorsan ránéztem, így láthattam, hogy fülig érő mosollyal vigyorog rám, őszintén.
- Mi? Ezt hogy érted? -kérdem, de a meglepetségemet nem tudom leplezni.
- Tetszik az, ahogyan rád néz, Darcy. Olyan, mintha törődne veled, és veled szeretne lenni...érted? Te jobban illesz hozzá, mint én? Ti amúgy is egy idősök vagytok. Nem kellene arra várnia, hogy feleségül vegyen téged. -folytatta, engem teljesen meglepve.
- Lizzie. -pillantok rá. -Ne mondj ilyeneket.
- Miért nem? -kérdi ártatlanul. -Aranyosan néztek ki együtt. Jobban, mint sok szerelmes pár a filmekben...én még nagyon fiatal vagyok, én még megtalálhatom később is a hercegemet. Nem sietek el semmit sem. -mosolygott.

Nem tudom, hogy mit mondhatnék ezekre a dolgokra. Még csak nem is haragszik azért, hogy Liam és én akár össze is jöhetünk. Sőt, ő már azt látja, hogy akár össze is házasodhatunk., ami persze teljesen őrültség, és nem utolsó sorban ijesztő is. De az is lehet, hogy semmit sem érzek Liam iránt, csupán bebeszélem magamnak. Nincs okom aggódni, de akkor sem tudom, hogy mit csináljak. Azt jelentené, hogy szabadjára engedhetem az érzéseimet felé?
Nem tudom, hogy most mit csináljak.
 -Azt mondod, ha Liam elhívna valahová, akkor az téged nem zavarna? Picit sem? -kérdem, majd felhajtok a kocsifelhajtóra a házunknál.
- Nem. Azt hiszem, ő egyetlen akinek örülnék ha veled lenne. Senki más nem eléggé jó hozzád, és senki más nem eléggé jó hozzá. Azt hiszem, anya is kedvelné. -magyarázta.
Még mindig sokk hatás alatt vagyok, így nem is mondok semmit, csak megállok a házunk előtt. Lizzie engem néz, érzem, arra vár, hogy mondjak valamit, de még mindig össze vagyok zavarodva.
Mégis most mit csináljak ezekkel az új információkkal. Hívjam fel Liam-et, és kérdezzem meg, hogy aktuális-e még az a randi, ahová eredetileg megszeretett volna hívni? De ez őrület. Mégis ki vagyok én, hogy randizni menjek Liam Payne-el, egy nemzetközi popsztárral? Csupán egy unalmas, átlagos lány vagyok, olyas valaki, aki még főiskolára sem jár. A kishúgomért élek, semmit sem tudok felajánlani egy olyas valakinek, mint Liam. Még ha el is mennék egyszer valahová, csak elunná magát, és észrevenné, hogy semmi különleges nincs bennem. Csak egy átlagos lány vagyok, és nem hiszem, hogy ő megelégedne ennyivel. Sőt, hogyan jöhetnék össze Liam-el, és ugyanakkor a húgomra is vigyázni? Hogyan gondolhatok most egy kapcsolatra így, amikor Lizzie-nek szüksége van rám. Még ha Lizzie nem is bánná azt, hogy Liam-el együtt legyünk, más dolgokat is figyelembe kell vennem. Sokkal jobbat is találhatna magának.
Ha erre gondolok fájdalmat érzek a mellkasomban, de nem veszem figyelembe.
- Amúgy sem, "úgy" néz rám. Legalábbis, még nem hívott el sehová sem, így nem hiszem, hogy működne. -válaszolom, még ha hazugság is, hiszen már elhívott, csak visszautasítottam. Igy nem hiszem, hogy újra megpróbálná.
- Lefogadom, hogy el fog. Majd meglátja, hogy milyen csodálatos vagy, beléd szeret, és megkéri, hogy légy a felesége. -élte bele magát túlságosan.
- Nem mondj ilyeneket Lizzie. Ez butaság, még túl fiatalok vagyunk a házassághoz.
- Nem azt mondom, hogy máris. Majd a jövőben, persze. Először is, főiskolára kell menned. -magyarázta. Anya azt mondta, hogy az első dolog, mielőtt családot alapítunk az az, hogy legyen diplománk.
- El is megyek, talán jövőre. -válaszoltam.
- Majd te leszel a legjobb újságíró a világon. -bíztatott.
- Reméljük Lizzie, reméljük. Most pedig menjünk be. Le kell zuhanyoznod, azok után, hogy egész délután Brit-el játszottál. Büdös vagy, Lizzie. -mondtam, mire hangos kacagásba kezdett, majd kiugrott a kocsiból, és a bejárati ajtóhoz rohant.
Tényleg olyan szaga votl, mint egy kutyának, és kutya szőr volt rajta mindenhol. Ez az egyik oka annak, amiért nincs kutyánk, vagy bármilyen más háziállatunk.

Mindezek után, nekilátok a vacsora elkészítésének, míg Lizzie fürdik. Ideje van már lefeküdnie. Hirtelen megcsörren a mobilom, és látom, hogy Carter az.
- Na, és mennyire voltak szívdöglesztőek a fiúk? -kérdezte gúnyosan.
- Nagyon kedvesek voltak, és remekül kijöttek Lizzie-vel. -válaszoltam.
- Mi volt Liam-el? -kérdezte, majd abbahagytam, amit éppen csináltam. Nem mondtam még el neki, hogy a múltkor Liam elhívott randira, én pedig visszautasítottam vagyis úgy gondolom, hogy visszautasítottam, de látta rajtam, hogy valami történt aznap. Annyira ismer, amennyire én saját magamat.
- Kedves volt ő is. Van egy kutyája, Brit, imádnivaló. -válaszoltam.
- Darcy, ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem, még ha fiúkról van is szó. Tanácsot tudok neked a mi a gondolkodásunkról. Nem minden lánynak lehet része ilyen egyedülálló lehetőségben, elmondhatom neked a titkainkat. -mondta, én pedig elnevettem magam.
-Nos, köszi Carter. De minden rendben, semmi sincs Liam és köztem. Bízz bennem. -válaszoltam.
- Ha valami történne, én itt vagyok neked. Legyen szó bármiről, ugye tudod? -kérdezte.
- Hát persze, hogy tudom, köszönöm. -válaszolom őszintén. Jó tudni, hogy egy olyan barátom van, mint Carter. Nem is lehetnék ennél hálásabb.
.