3.rész

 Sziasztok!Meghozztam a legújabb részt! :) Csak azt szeretném kérni, hogy aki olvassa a blogomat, és tetszik is neki, az legyen olyan kedves és elmondja a véleményét, akár csak egy mondatban is...Köszönöm! :))


Liam szemszöge:

"Fontosak a találkozás körülményei is, tudjuk, hogy könnyebben lobbanunk szerelemre, ha már felkavart egy másfajta érzelem, mint mondjuk a meglepetés, vagy akár a félelem vagy az együttérzés."

Azon voltam, hogy azt mondjam "én is szeretlek" amikor kapcsoltam, hogy valójában mit is mondott. Nem azt mondta, hogy ő is szeret minket, hanem bocsánatot kért. Amikor ez eljutott a tudatomig felnézztem rá, és egyáltalán nem rejtettem el a meglepetségemet. Ilyen még sosem történt korábban.  A rajongók általában azt mondják nekünk, hogy szeretnek, hogy megváltoztattuk az életüket, hogy tartoznak nekünk, valamint rengeteg más szép dolgot, amit ha meghallok nem tehetek róla, de fülig ér a szám és rettentő hálás vagyok azért, amit csinálhatok. Az utolsó pár hónapban, megtanultam igazán értékelni azt, amit csinálunk, azt a hatást amit mások életére gyakorolunk. Néha megállok és megköszönöm az életnek, hogy ilyen megtiszteltetést gördített elém. 

Az életem mag a rohanás. Alig van időnk arra, hogy megálljunk és levegőt vegyünk, és azelőtt nem is törődtem ezzel. Csak hagytam, hogy magával sodorjon. De a rémálom és a szakítás óta megpróbáltam új irány felé haladni. 
Az a nap igazán nehéz volt, és még nagyon sokáig az is maradt, mert szerettem őt és hiányzott, de biztos voltam benne, hogy jó döntést hoztam. Most már ő is jól van, boldogabb, mint amilyen velem valaha is volt. Néha beszélünk, de valószínüleg sosem leszünk barátok, de attól, még viselkedhetük emberként egymással.

Amíg az a lány meg nem szólalt valahol teljesen máshol jártam. Autógrammokat osztogattam, mert azt kellett tennem, mosolyogtam, mert tudtam az a kötelességem, válaszoltam nekik, elmondta ugyanazokat a mondatokat újra és újra.  De akkor ő ezt mondta nekem, és olyan volt, mintha felébredtem volna egy mély álomból, mert úgy érzett, hogy éppen zuhansz...és akkor ránézztem.Aranyos volt. Nem tudtam másképpen leírni őt. Nem a leggyönyörübb lány a világon, de szerintem nincs is olyan. Valami különleges van körülötte. Természetes és édes. Hosszú, sötét haja van, enyhén hullámos. A szemei gyönyörü zöldek. Amikor mosolyog apró gödröcskék jelennek meg a szája sarkában, akárcsak Harry-nek.- Igen, sajnálom. -ismétli el újra, gondolom észrevette az ábrázatomat. A rajongók annyira hálásak azért, hogy lehetőségük van arra, hogy találkozzanak velünk, hogy nincs idejük azon gondolkodni, hogy lehet, hogy éppen fáradtak vagyunk. - Uh...minden rendben, szeretjük a rajongóinkat, és szívesen csináljuk ezt. -válaszolom, még mindig lenyügözve. Nem is tudom pontosan, hogy mit mondhatnék.Nem tudtam abbahagyni a mosolygást. Jó érzés együttérzést tapasztalni egy rajongótól, vigasztalást. Igazi együttérzést, olyat, amilyet egy régi barát felé közvetítesz, amikor látod, hogy fáradt és aludni szeretne. Láttam, hogy semmi hátsó szándék nem volt a szemeiben.  Komolyan gondolta, amit mondott, igazán bocsánatot kért azért, amiért itt kellett órákat ülnünk, ahelyett, hogy aludnánk.

A kislány is befejezte az előadását. Zabálnivaló kicsike, karizmatikus, teli energiával. Azt hiszem, hogy mindnyájunkat levett a lábáról, és mosolyog, mint aki büszke magára. A lány előttem szintén a kicsi felé fordult és tapsolni kezdett, mint egy büszke anyuka, ekkor jöttem rá, hogy újra látni akarom. Valami olyan van körülötte, olyan aura, amit újra érezni szeretnék.
Szinte észre sem vettem, hogy milyen sebességgel kezdtem írni a CD borítójára.
" Szívesen találkoznék veled újra. Liam! "Gyorsan odafirkantottam a számomat is, mielőtt bárki is észrevehette volna. Paul nem engedné meg, hogy egy rajongónak megadjam a számomat. Azt mondaná, hogy ez veszélyes, hogy feltenné a netre és akkor újra megkellene változtatnom azt. De nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni. Van valami a szemében, ami azt mondja nekem, hogy sosem tenni ilyet senkivel sem. Senkit sem keverne bajba.

Elvette a CD-t és elbúcsúztak. Megfogta a kislány kezét, majd elindultak kifelé. Nem tudom róla levenni a szemem, így azt is láttam, amikor megölelte az egyik alkalmazottat a boltból. Lehet, hogy barátja van, én pedig pont megadtam neki a számom, teljesen hülyét csinálva magamból.  De csak megölelték egymás, nem volt csók, se semmi, valószínüleg nincsenek együtt. De lehet, hogy attól még van valakije. De még akkor is lehetünk barátok. Olyan embernek tünik, akivel jó együtt lenni, elbeszélgetni. Nem kell azonnal pánikba esnem, nem csináltam semmit rosszat. Nem?
- Liam, jól vagy? -kérdezte Niall, megérintve a vállamat. -Feszültnek tünsz. Pisilned kell? -kérdezte.
Ez mégis miféle kérdés. Megrázom a fejem, hogy elhesegessem a bajjósló gondolataimat. -Valami rosszat ettél? -tesz fel egy újabb kérdést és nevetni kezd.
- Nem, Niall. Minden rendben, csak gondolkodtam. -válaszolok, majd bólint egyet, de még mindig látom a szemében a kiváncsiságot.
- Miről? -szól bele Harry is, majd feláll az asztaltól, mivel időközben az alkalmazottak már elkezdték a takarítást. -De amúgy láttad azt a kislányt? Olyan aranyos volt. Mit is mondott utoljára? -csak megrázztam a fejemet, mert nem igazán figyeltem korábban a kicsire.
De azt láttam, hogy Harry-t teljesen levette a lábáról. Niall is vigyorog, akárcsak Zayn és Louis, úgy tünik mindenkire nagy benyomást tett.
- Ha valaha is gyerekem lesz, azt akarom, hogy olyan legyen, mint Lizzie. -folytatja Harry, mire valami az eszembe jut ismét. Meg sem kérdezztem a nevét. Meg kellett volna tennem. De legalább azt tudom, hogy a kislány neve Lizzie.
- Oké fiúk. Ideje indulni, a furgon már kint vár. -szólal meg Paul, Niall pedig azonnal kirohan a boltból. -Téved, ha azt hiszi, hogy ismét megállunk a Nando´s -nál. -folytatja, majd elindul utána.
Louis és Harry csak mosolyognak és utánuk indulnak. Tudtam, hogy Zayn hátra maradt velem.
- Túl fáradt vagy? -kérdezi, mire egy nagyot sóhajtok.
- Mondjuk. -válaszolok, majd megfogom a cuccaimat és elindulunk kifelé. A többi biztonságis utánunk jött.
- Van valami más is? -kérdezi ismét, majd mellém lépett.
Amióta szakítottam Danielle-el még jobban közelebb kerültünk egymáshoz. Elmondta neki minden félelmemet és a rémálmot is. Ezek a beszélgetések neki is jól jöttek, mert lassan őt is kezdte elveszíteni önmagát a nyomás és a hírnév miatt. Segített nekem, és pedig segítettem neki.
- Emlékszel az utolsó lányra, ugye? Aki Lizzie-vel volt. -kérdem, ő pedig egy bólintással válaszolt. -Az az igazság, hogy bocsánatot kért. -folytatom, mire Zayn arcára egy összezavarodott ábrázat ült ki. -Tudom, hogy furán hangzik, de ezt tette. Azt mondta, sajnálja mindazt, amin a rajongóink miatt keresztül kell mennünk, azt, hogy mennyire fárasztó lehet. Igazán komolyan gondolta, őszintén törődést láttam a szemében. Nem csak azért mondta, mert azok vagyunk akik, hanem azért, mert mi is emberek vagyunk. A tény, hogy figyelmet tanusított abban a pillanatban, hog észrevette mennyire fáradtak voltunk nem megy ki a fejemből. -magyaráztam el mindent. Zayn pedig csendben figyelt és azon gondolkodott, hogy mit is mondhatna.
- Ugy tünik, hogy igazán rendes lány. -válaszolja.
- Igen, mármint ránézel, és látod a kedvességet a szemében. Belenézztem a szemébe, és esküszöm békét érezztem, mintha minden rendben lenne. Van ennek értelme? -kérdeztem.
- Nekem nem sok, de megértem, hogy így érzel. Kár, hogy többé nem láthatod. -veregeti meg a hátam együttérzésből.

- Hááát...lehet, hogy megadtam neki a számomat. -suttogtam, mire Zayn hirtelen megállt.
- Hogy mit csináltál? -ijed meg.
- Megadtam a számom, és megkértem, hogy hívjon fel. Valószínüleg nem fog, de...
- Ez nem volt okos döntés Liam. Mi van ha odaadja valakinek, mi van ha....
- Ez a lényeg Zayn! Nem hiszem, hogy képes lenne ilyet tenni. A legrosszabb amit tehet szerintem az az, hogy nem hív fel. -védem meg magam.
- Mégis honnan tudod, haver? Nem ismered őt. Szerintem még csak a nevét sem tudod. -folytatja, én pedig csak rá akarok szólni, hogy fogja már végre be, de tudom, hogy jogosan akadt ki ennyire. Nem ismerem őt, és nem lehetek biztos semmiben sem.
- Nem tudom, csak elkapott egy érzés, és ez lett az eredménye. -mondom a földet bámulva.
- Minden rendben. Fogadok, hogy igazad van, és nem csinál semmi butaságot, lehet még fel is hív. Ki tudja? -próbál felvidítani.

Nem hiszem, hogy fel fog hívni, de azt sem, hogy valami baj lesz. Azt hittem, hogy felnőttem ebben az utolsó pár hónapban, de amit most tettem a legostobább dolog volt. Csak azt bizonyítja, hogy mennyire gyerekes vagyok még mindig.
- Kérlek, ne mondd el a többieknek, oké? -kérdezem, mire egy bólintással válaszol.
Felértünk, és csatlakoztunk a többiekhez a furgonban. A végén még a Nando´s-ban is megálltunk, hiszen senki sem tudott nem-et mondani Niall-nek. Az egész úton csakis az a lány járt a fejemben, azon gondolkodtam, vajon látta-e már az üzenetemet, vajon valaha fel fog-e hívni, és hogy miért és érdekel ez engem ennyire.
Három nappal a dedikálás után, már majdnem elfelejtettem a történteket, és a majdnem alatt azt értem, hogy egyáltalán nem sikerült kivernem a fejemből. De legalább senkinek sem adta oda a számomat.
Hirtelen megszólal a telefonom, a kijelzőjén egy ismeretlen számmal. Kicsit féltem felvenni.
Mi van, ha szétkürtölte a számomat? Mi van, ha a vonal tulsó végén egy túlbuzgó, bepánikolt rajongó van, aki meg akar találni és elrabolni, majd fogva tartani örökre?
A mobillal a kezemben ültem, majd vettem egy mély levegőt és felvettem, összekulcsolva az újjaimat, hogy semmi rosz ne történjen.